2012. november 28., szerda

Ősz barangol a fák között


ŐSZ BARANGOL A FÁK KÖZÖTT

 SOKSZÍNŰ POMPÁVAL"
  2012. (középcsoport)

                    "Őszi erdő ragyogó,  

                        Levélszőnyeg pompázó.
                        Festeni sem lehet szebbet,
                        Gyönyörű vagy, ó természet!"

Négy héten át ismerkedtünk a "kontyos-kendős Őszanyó" színeivel, kincseivel és gazdagságával óvodánkban. Ez idő alatt tettünk egy sétát az óvoda körül, közben gyönyörködtünk az őszi természet csodálatos színeiben, s a szorgos kis kezek faleveleket, őszi terméseket gyűjtöttek a kézműves foglalkozásokhoz. 






A kézműves foglalkozásokon az életkori sajátosságoknak megfelelően választottuk ki a tevékenységeket:
színes őszi leveleket ragasztottunk mozaikokból, krumpli nyomdával őszi levélszőnyeget készítettünk, levélképeket készítettünk préselt levelekből. 





Mialatt dolgoztak az ügyes kis kezek, a "Sárgul már, sárgul már" kezdetű dalt tanultuk meg. 
Kányádi Sándor nagyon szép versét is megtanultuk: 

                                              Kányádi Sándor: Látod-e, már ősz van
Látod-e, már ősz van,
A virág is fázik,
Napról-napra hervad,
Nem bírja sokáig.

Fakul a fák lombja,
Lehull nemsokára.
Előbb köd, majd hó hull
A megkopott tájra.




Őszanyó se érkezett hozzánk üres kézzel, kosara minden héten őszi termésekkel volt megrakva: gyümölcsökkel és zöldségekkel. Megfigyeltük a formájukat, megszagoltuk, megkóstoltuk őket, majd ötletes termésbábokat készítettünk belőlük.


"Répamobil" - így nevezte egy kisfiú a répából és krumpliból készült autókat. "Káposzta Kacsakisasszony" - a lányok műve.

 Íme a végeredmény!

Pihenésképpen népi gyermekjátékokat játszottunk: Lipem-lopom a szőlőt, Zöld paradicsom, Hej, a sályi piacon...
Éneket is tanultunk Alma, alma ... címmel, majd megpróbáltuk megérinteni az almát "a fán".



A kis mókus diót is gyűjtött nekünk, amit miután megfigyeltünk és megkóstoltunk, le is festettük.


Megtanultuk Csoóri Sándor nagyon szép kis versét:


                                    Csoóri Sándor: Dióbél bácsi  

Ki lakik a dióhéjban? 
Nem lakhat ott bárki, 
Csak Dióbél bácsi. 
Ha rácsapsz a dióhéjra 
Kinyílik a csontkapuja 
És cammogva előmászik 
Vén Dióbél bácsi- 
Csak a szádat 
Tátsd ki! 

Meséket is olvastunk, amiket el is játszottunk pálcikabábokkal. Kedvenc mesénk Vlagyimir Szutyejev meséje, melynek címe: Az alma.    

                                     Vlagyimir Szutyejev: Az alma


Késő őszre járt az idő. A fákról már réges-régen lehullottak a levelek, egyedül csak a vadalmafa legtetején árválkodott egyetlen alma.
     Nyúl futott át az erdőn, és meglátta az almát. Hogyan lehetne megszerezni? Nagyon magasan van – nem tud odáig felugrani.
    – Kárr – kár! Körülnéz a Nyúl, és meglátja, hogy a szomszédos fenyőfán ott üldögél a Varjú, és jóízűen nevet rajta.
     – Hallod-e, Varjú koma! – kiáltotta a Nyúl. – Szakítsd le nekem az almát.
     Varjú átrepült a fenyőről a vadalmafára, és letépte az almát. De az kiesett a csőréből, le a földre.
     – Köszönöm szépen, Varjú koma! – kiáltotta Nyúl, és fel akarta venni az almát, de az – uramfia, mit látnak szemei?! – szusszant egyet és elszaladt. 
     – Hát ez meg miféle csoda? 
     Megijedt a Nyúl, de aztán rájött, mi történt. Az alma a fa alatt összegömbölyödve alvó Sündisznócska hátára pottyant. Az álmából fölriasztott Sündisznócska ijedtében futásnak eredt, és tüskéin magával vitte az almát is.
     – Állj meg, állj meg! – kiáltozott a Nyúl. – Hová viszed az almámat?
     – Ez az én almám. Leesett a fáról, és én elkaptam.
     Nyúl odaugrott Sündisznócskához.
     – Azonnal add vissza az almámat! Én találtam rá!
     Odarepült hozzájuk a Varjú is.
     – Felesleges vitáznotok, ez az én almám, én téptem le a fáról, magamnak!
     Sehogy sem tudtak megegyezni, mindegyikük a magáét hajtogatta, kiabálta: 
     – Ez az én almám, az enyém!
      Veszekedésük felverte az erdő csendjét. Verekedésig fajult a dolog: a Varjú csőrével belecsípett a Sündisznócska orrába, a Sündisznócska tüskéivel megszúrta a Nyulat, a Nyúl pedig oldalba rúgta a Varjút...
     Ekkor ért oda hozzájuk a Medve. Rájuk bömbölt:
     – Mi történik itt?! Mi ez a lárma?!
     Azt felelik neki a verekedők:
     – Medve, te vagy itt az erdőn a leghatalmasabb, a legbölcsebb. Légy te a bíró. Azé legyen az alma, akinek te ítéled.
     Ezzel elmesélték a Medvének, hogy s mint esett a dolog. Medve gondolkodott, töprengett egy ideig, megvakarta a füle tövét, aztán megkérdezte:
     – Ki találta az almát?
     – Én! – felelte a Nyúl.
     De ki tépte le a fáról?
     – Bizony, hogy én! – károgta a Varjú.
     – Jól van. De ki kapta el?
     – Én kaptam el! – kiáltotta a Sündisznócska.
     – Nos hát akkor – ítélte a Medve – mindhármótoknak joga van az almára.
     – De csak egy almánk van! – kiáltotta egyszerre a Sündisznócska, a Nyúl és a Varjú.
     – Osszátok el az almát szép egyforma darabkákra, és mindegyiktek vegye el a maga részét.
     Megint egyszerre kiáltották mind a hárman:
     – Hogy a csudába nem jutott ez az eszünkbe?!
     Sündisznócska elvette az almát, és négy egyforma részre vágta. Egy darabot a Nyúlnak kínált.
     – Tessék, ez a tiéd, Nyúl, mert te láttad meg elsőnek.
     A másodikat a Varjúnak adta.
     – Ez a tiéd, mert te tépted le.
     A harmadik darabot ő nyelte le.
     – Ez az enyém, mert én kaptam el az almát.
     A negyedik darabkát pedig a Medve mancsába nyomta.
     – Ez a tiéd, Medve.
     – Ugyan, miért? – ámuldozott a Medve.
     – Azért, mert te békítettél össze és vezettél a helyes útra bennünket!
     És mindannyian megették a részüket az almából, és mindenki elégedett volt, mert a Medve igazságosan döntött, senkit sem bántott meg.

Read more: http://www.operencia.com/gyermekoldalak/magyar-irodalom/mesek-toertenetek/mesek-allatokrol/1568-vlagyimir-szutyejev-az-alma#ixzz2DYLydFgY


Nagyon gazdag, eseménydús hetek után az elkészült produktumok kikerültek a falakra, az előcsarnokot díszítették. 

Az utolsó projektzáró napra meghívtuk a gyerekek hozzátartozóit is, akiknek bemutattuk mindazt, amit e négy hét alatt tanultunk, és megmutattuk nekik is az elkészített munkáinkból a kiállítást. 
A gyerekek izgatottan készülődtek a családtagok fogadására. Csupa őszi termésből ételeket készítettek és tálaltak fel: majonézes krumplival és sütőtökkel kínálták meg vendégeiket. Desszertként befőttet fogyasztottak.








A gyerekek nagyon ügyesek voltak, sikerült lenyűgözniük a szülőket tudásukkal és tehetségükkel.
A sikeresen lezárt nap végén jutalmul egy-egy általam készített tököt kaptak ajándékba.





Az őszi projektünk megvalósításával a kitűzött céljainkat elértük. Az értékelések során nemcsak a gyerekek, de a szülők részéről is pozitív visszajelzéseket kaptunk, ami arra ösztönöz minket, hogy a továbbiakban is hasonló módon folytassuk tevékenységünket.


___________________________________________________________________

"ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN ÚJRA..." - 2013 (Nagycsoport)
__________________________________________________________________________________

Idén újra meglátogatott minket őszanyóka és őszapóka és mi nagy szeretettel fogadtuk.

Papp Márta: Ősz apóka

 

Ősz apóka köpönyege
Hej, de tarka- barka            
Úgy látszik, hogy sárga,
Piros falevélből varrta.
Tarka-barka köpenyének
Sok a zsebe, ránca.
Hull a dió, hull az alma,
Ha köpenyét rázza.
Szereti is ősz apókát
A sok apró gyerek.
Gyümölcsöt ad a
Lehullót falevelek helyett.



Az óvoda körüli séta alatt faleveleket gyűjtöttünk, amelyeknek megcsodáltuk különleges színeit és ujjbeggyel mi is tarka levélszőnyeget festettünk és szép őszi fát.


Bartos Erika: Őszi nyuszi
Rajzoltam egy piros házat,
ki is lakjon benne?
Színes őszi falevélből
egy nyuszi jó lenne!
 
Elkezdem a pocakjánál,
második a feje,
bordó lesz a lábacskája,
zöld levél a keze!
 
Hosszú füle sárga, barna,
farkincája kerek.
Fogd a tollat, rajzolj neki
orrot, szájat, szemet!

A lepréselt levelekből őszi nyuszikat készítettünk.






                   

                                  Megtanultuk    Kovács Barbara: Levél a szélben  című versét.

Egy kis huncut szélgyerek
Falevelet kergetett.
Össze-vissza kavarta,
Feldobálta magasra.
Rászórta a fejemre, 
Leráztam én nevetve.
Feldobáltam, fel az égbe,
Kapaszkodjon meg a szélbe.

 Az ősztündér sok kincsét is elküldte nekünk, amiket mi megcsodáltunk, megkóstoltuk és felhasználtunk, különböző őszi díszeket készítettünk belőlük.




          Savanyúságot is "raktunk be" és kompótot is készítettünk: kiszíneztük a zöldségeket és gyümölcsöket, kivágtuk és beragasztottuk a befőttesüvegbe. Nagyon szépek lettek az elkészült munkák és élvezet volt nézni, ahogy a gyerekek segítették egymást és összedolgoztak.


 A gyerekek által összegyűjtött gyümölcsökből gyümölcs-salátát készítettünk, ami mindenkinek nagyon ízlett.






 Az állatokról is tanultunk, hogy hogyan készülnek ők fel a hosszú, hideg télre. A süncsalád által begyűjtött gyümölcsöket is szétválogattuk, megszámoltuk, összehasonlítottuk a halmazokat, hogy hol van több/kevesebb, ugyanannyi.


 A süniket gyurmából is megformáztuk:





                                             Patrik: " Nézd csak, Boti, hogy szúr a tüskéje!"



A gyerekek nagy érdeklődéssel hallgatták meg Gárdonyi Géza: Ugri meg Bugri című meséjét, majd elő is adták társaiknak bábokkal.



Mivel a mókusok nagyon szeretik a makkot, MAKK MARCIT is ragasztottunk. Íme:

 "Munka után édes a pihenés" -tartja a mondás - a végén mi is megpihentünk.




Gedeon Ferke: Őszi vers
Hull a levél,

Szelíd napfény mosolyog,
Itt van az ősz:
Tudjátok-e, mit hozott?

Sárga körtét, piros almát,
Friss diót,
Csak úgy hinti, csak úgy szórja a sok jót.

Mit hozott még?
Hát a kedves szüretet,
Szőlőt, szilvát, meg
Sok hulló levelet.

Szelíd, szép ősz
Jó hogy jöttél,
Szeretünk. Megköszönjük
Amit hoztál, minekünk.

Kopasz fákon,
Ha elmúlik majd a tél -
Újra kihajt,
Újra zöldül a levél. 










2 megjegyzés:

  1. Gratulalok,Angi draga!!1Csak igy tovabb!!Kicsit irigyellek,hogy lepest tudsz tartani annyi mindennel:pl. blogirasban kitartobb vagy nallam!!1Sok-sok boldog gyermek mosolyt,es sok-sok turelmet!!Pusz

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Emese! Neked is hasonló jókat kívánok!

      Törlés