ŐSZ BARANGOL A FÁK KÖZÖTT
SOKSZÍNŰ POMPÁVAL"
2012. (középcsoport)
"Őszi erdő ragyogó, Levélszőnyeg pompázó.
Festeni sem lehet szebbet,
Gyönyörű vagy, ó természet!"
Négy héten át ismerkedtünk a "kontyos-kendős Őszanyó" színeivel, kincseivel és gazdagságával óvodánkban. Ez idő alatt tettünk egy sétát az óvoda körül, közben gyönyörködtünk az őszi természet csodálatos színeiben, s a szorgos kis kezek faleveleket, őszi terméseket gyűjtöttek a kézműves foglalkozásokhoz.
A kézműves foglalkozásokon az életkori sajátosságoknak megfelelően választottuk ki a tevékenységeket:
színes őszi leveleket ragasztottunk mozaikokból, krumpli nyomdával őszi levélszőnyeget készítettünk, levélképeket készítettünk préselt levelekből.
Mialatt dolgoztak az ügyes kis kezek, a "Sárgul már, sárgul már" kezdetű dalt tanultuk meg.
Kányádi Sándor nagyon szép versét is megtanultuk:
Kányádi Sándor: Látod-e, már ősz van
Látod-e, már ősz van,A virág is fázik,
Napról-napra hervad,
Nem bírja sokáig.
Fakul a fák lombja,
Lehull nemsokára.
Előbb köd, majd hó hull
A megkopott tájra.
Őszanyó se érkezett hozzánk üres kézzel, kosara minden héten őszi termésekkel volt megrakva: gyümölcsökkel és zöldségekkel. Megfigyeltük a formájukat, megszagoltuk, megkóstoltuk őket, majd ötletes termésbábokat készítettünk belőlük.
"Répamobil" - így nevezte egy kisfiú a répából és krumpliból készült autókat.
"Káposzta Kacsakisasszony" - a lányok műve.
Íme a végeredmény!
Pihenésképpen népi gyermekjátékokat játszottunk: Lipem-lopom a szőlőt, Zöld paradicsom, Hej, a sályi piacon...
Éneket is tanultunk Alma, alma ... címmel, majd megpróbáltuk megérinteni az almát "a fán".
A kis mókus diót is gyűjtött nekünk, amit miután megfigyeltünk és megkóstoltunk, le is festettük.
Megtanultuk Csoóri Sándor nagyon szép kis versét:
Csoóri Sándor: Dióbél bácsi
Ki lakik a dióhéjban?Nem lakhat ott bárki,
Csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra
Kinyílik a csontkapuja
És cammogva előmászik
Vén Dióbél bácsi-
Csak a szádat
Tátsd ki!
Meséket is olvastunk, amiket el is játszottunk pálcikabábokkal. Kedvenc mesénk Vlagyimir Szutyejev meséje, melynek címe: Az alma.
Nyúl futott át az erdőn, és meglátta az almát. Hogyan lehetne megszerezni? Nagyon magasan van – nem tud odáig felugrani.
– Kárr – kár! Körülnéz a Nyúl, és meglátja, hogy a szomszédos fenyőfán ott üldögél a Varjú, és jóízűen nevet rajta.
– Hallod-e, Varjú koma! – kiáltotta a Nyúl. – Szakítsd le nekem az almát.
Varjú átrepült a fenyőről a vadalmafára, és letépte az almát. De az kiesett a csőréből, le a földre.
– Köszönöm szépen, Varjú koma! – kiáltotta Nyúl, és fel akarta venni az almát, de az – uramfia, mit látnak szemei?! – szusszant egyet és elszaladt.
– Hát ez meg miféle csoda?
Megijedt a Nyúl, de aztán rájött, mi történt. Az alma a fa alatt összegömbölyödve alvó Sündisznócska hátára pottyant. Az álmából fölriasztott Sündisznócska ijedtében futásnak eredt, és tüskéin magával vitte az almát is.
– Állj meg, állj meg! – kiáltozott a Nyúl. – Hová viszed az almámat?
– Ez az én almám. Leesett a fáról, és én elkaptam.
Nyúl odaugrott Sündisznócskához.
– Azonnal add vissza az almámat! Én találtam rá!
Odarepült hozzájuk a Varjú is.
– Felesleges vitáznotok, ez az én almám, én téptem le a fáról, magamnak!
Sehogy sem tudtak megegyezni, mindegyikük a magáét hajtogatta, kiabálta:
– Ez az én almám, az enyém!
Veszekedésük felverte az erdő csendjét. Verekedésig fajult a dolog: a Varjú csőrével belecsípett a Sündisznócska orrába, a Sündisznócska tüskéivel megszúrta a Nyulat, a Nyúl pedig oldalba rúgta a Varjút...
Ekkor ért oda hozzájuk a Medve. Rájuk bömbölt:
– Mi történik itt?! Mi ez a lárma?!
Azt felelik neki a verekedők:
– Medve, te vagy itt az erdőn a leghatalmasabb, a legbölcsebb. Légy te a bíró. Azé legyen az alma, akinek te ítéled.
Ezzel elmesélték a Medvének, hogy s mint esett a dolog. Medve gondolkodott, töprengett egy ideig, megvakarta a füle tövét, aztán megkérdezte:
– Ki találta az almát?
– Én! – felelte a Nyúl.
De ki tépte le a fáról?
– Bizony, hogy én! – károgta a Varjú.
– Jól van. De ki kapta el?
– Én kaptam el! – kiáltotta a Sündisznócska.
– Nos hát akkor – ítélte a Medve – mindhármótoknak joga van az almára.
– De csak egy almánk van! – kiáltotta egyszerre a Sündisznócska, a Nyúl és a Varjú.
– Osszátok el az almát szép egyforma darabkákra, és mindegyiktek vegye el a maga részét.
Megint egyszerre kiáltották mind a hárman:
– Hogy a csudába nem jutott ez az eszünkbe?!
Sündisznócska elvette az almát, és négy egyforma részre vágta. Egy darabot a Nyúlnak kínált.
– Tessék, ez a tiéd, Nyúl, mert te láttad meg elsőnek.
A másodikat a Varjúnak adta.
– Ez a tiéd, mert te tépted le.
A harmadik darabot ő nyelte le.
– Ez az enyém, mert én kaptam el az almát.
A negyedik darabkát pedig a Medve mancsába nyomta.
– Ez a tiéd, Medve.
– Ugyan, miért? – ámuldozott a Medve.
– Azért, mert te békítettél össze és vezettél a helyes útra bennünket!
És mindannyian megették a részüket az almából, és mindenki elégedett volt, mert a Medve igazságosan döntött, senkit sem bántott meg.
Read more: http://www.operencia.com/gyermekoldalak/magyar-irodalom/mesek-toertenetek/mesek-allatokrol/1568-vlagyimir-szutyejev-az-alma#ixzz2DYLydFgY
Nagyon gazdag, eseménydús hetek után az elkészült produktumok kikerültek a falakra, az előcsarnokot díszítették.
Az utolsó projektzáró napra meghívtuk a gyerekek hozzátartozóit is, akiknek bemutattuk mindazt, amit e négy hét alatt tanultunk, és megmutattuk nekik is az elkészített munkáinkból a kiállítást.
A gyerekek izgatottan készülődtek a családtagok fogadására. Csupa őszi termésből ételeket készítettek és tálaltak fel: majonézes krumplival és sütőtökkel kínálták meg vendégeiket. Desszertként befőttet fogyasztottak.
A gyerekek nagyon ügyesek voltak, sikerült lenyűgözniük a szülőket tudásukkal és tehetségükkel.
A sikeresen lezárt nap végén jutalmul egy-egy általam készített tököt kaptak ajándékba.
Az őszi projektünk megvalósításával a kitűzött céljainkat elértük. Az értékelések során nemcsak a gyerekek, de a szülők részéről is pozitív visszajelzéseket kaptunk, ami arra ösztönöz minket, hogy a továbbiakban is hasonló módon folytassuk tevékenységünket.
___________________________________________________________________
"ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN ÚJRA..." - 2013 (Nagycsoport)
__________________________________________________________________________________
Idén újra meglátogatott minket őszanyóka és őszapóka és mi nagy szeretettel fogadtuk.
| Papp Márta: Ősz apóka |
|
Ősz apóka köpönyege
Hej, de tarka- barka
Úgy látszik, hogy sárga,
Piros falevélből varrta.
Tarka-barka köpenyének
Sok a zsebe, ránca.
Hull a dió, hull az alma,
Ha köpenyét rázza.
Szereti is ősz apókát
A sok apró gyerek.
Gyümölcsöt ad a
Lehullót falevelek helyett.
Az óvoda körüli séta alatt faleveleket gyűjtöttünk, amelyeknek megcsodáltuk különleges színeit és ujjbeggyel mi is tarka levélszőnyeget festettünk és szép őszi fát.
Bartos Erika: Őszi nyuszi
Rajzoltam egy piros házat,
ki is lakjon benne?
Színes őszi falevélből
egy nyuszi jó lenne!
Elkezdem a pocakjánál,
második a feje,
bordó lesz a lábacskája,
zöld levél a keze!
Hosszú füle sárga, barna,
farkincája kerek.
Fogd a tollat, rajzolj neki
orrot, szájat, szemet!
 A lepréselt levelekből őszi nyuszikat készítettünk. Megtanultuk Kovács Barbara: Levél a szélben című versét.
Egy kis huncut szélgyerek
Falevelet kergetett.
Össze-vissza kavarta,
Feldobálta magasra.
Rászórta a fejemre,
Leráztam én nevetve.
Feldobáltam, fel az égbe,
Kapaszkodjon meg a szélbe.
Az ősztündér sok kincsét is elküldte nekünk, amiket mi megcsodáltunk, megkóstoltuk és felhasználtunk, különböző őszi díszeket készítettünk belőlük.
    Savanyúságot is "raktunk be" és kompótot is készítettünk: kiszíneztük a zöldségeket és gyümölcsöket, kivágtuk és beragasztottuk a befőttesüvegbe. Nagyon szépek lettek az elkészült munkák és élvezet volt nézni, ahogy a gyerekek segítették egymást és összedolgoztak.  A gyerekek által összegyűjtött gyümölcsökből gyümölcs-salátát készítettünk, ami mindenkinek nagyon ízlett.          A süniket gyurmából is megformáztuk:       A gyerekek nagy érdeklődéssel hallgatták meg Gárdonyi Géza: Ugri meg Bugri című meséjét, majd elő is adták társaiknak bábokkal.  
Mivel a mókusok nagyon szeretik a makkot, MAKK MARCIT is ragasztottunk. Íme:
 "Munka után édes a pihenés" -tartja a mondás - a végén mi is megpihentünk. 
Gedeon Ferke: Őszi vers
|
Hull a levél,
Szelíd napfény mosolyog,
Itt van az ősz:
Tudjátok-e, mit hozott?
Sárga körtét, piros almát,
Friss diót,
Csak úgy hinti, csak úgy szórja a sok jót.
Mit hozott még?
Hát a kedves szüretet,
Szőlőt, szilvát, meg
Sok hulló levelet.
Szelíd, szép ősz
Jó hogy jöttél,
Szeretünk. Megköszönjük
Amit hoztál, minekünk.
Kopasz fákon,
Ha elmúlik majd a tél -
Újra kihajt,
Újra zöldül a levél.
