Gyerekversek, mesék

                                                     MONDÓKÁK, VERSEK, MESÉK

1. Kukuríkú, jó reggelt,
   mondja a kakas, ha felkelt. 
   Keljetek föl gyerekek,
   óvodába menjetek! 
2. Ez a kis ház a mi házunk,
   ebben lakom én is.
   Láttam házat szebbet, jobbat,
   ezt szeretem mégis.

           Ilyen nagy az óriás, (állva, felfelé nyújtózkodunk) 

           Ágaskodjunk kispajtás. 

           Ilyen kicsi a törpe, (leguggolunk) 

           Guggoljunk le a földre. 

           Mérleg vagyok, billegek, (terpeszben oldalra kinyújtjuk a karokat és billegünk balra-jobbra) 

           Két kezembe súlyt teszek. 

           Óra vagyok, ketyegek, (magunk előtt a két mutatóujjunkat felváltva felfelé emelgetjük) 

           Óvodába sietek. (ritmusra topogunk) 

Felhők mögé bújt a kedves napsugár. 
Hideg szél a levelekkel táncot jár. 
Száraz ágon varjú mondja kár-kár-kár, 
nem találok magocskát a földön már. 
Nem találok a kertemben virágot. 
Tücsök koma hegedűje elázott. 
Fürge mókus orrocskája megfázott. 
Nem szeretem ezt a téli világot.

Gyülekeznek a felhők, (a földön kezünkkel balra-jobbra seperünk) 
esik az eső, (ujjunkkal halkan dobolunk) 
kopog a jég, (hangosabban kopogunk) 
dörög az ég, (dörömbölünk) 
villámlik, (fent egy taps) 
lecsap, (tenyérrel a földre lecsapunk) 
kisütött a nap. (felfelé lassan széttárjuk karjainkat) 



                    Megy az út, megy az út, kanyarog a gyalogút, (séta) 
                    Megy az út, megy az út, kanyarog a gyalogút, 
                    Emelkedô, emelkedô, emelkedô, emelkedô, (lassan) 
                    Lejtô, lejtô, lejtô, lejtô, (gyorsan) 
                    Megy az út, megy az út, kanyarog a gyalogút, (séta) 
                    Hopp egy gödör! (ugrás) 

Baglyocska hunyorog, (hunyorgunk) 
fatönkön kuporog, (leguggolunk) 
nagy fejét forgatja hol erre, hol arra, (fejünket balra-jobbra fordítjuk) 
izeg mozog toporog, (toporgunk) 
tipi, topi, topp, topp, topp. (végén taps-taps-taps) 




               Nyuszi fülét hegyezi, (nyuszifület csinálunk kezünkből a fejünk felé) 
               Nagy bajuszát pödöri, (bajszunkat pödörjük) 
               Répát eszik ropp, ropp, ropp, (fogjuk a répát, ritmusra markoljuk) 
               Nagyit ugrik hopp, hopp, hopp. (hármat ugrunk) 

Csinnadratta, hopp, hopp, hopp, 
Megpergetjük a dobot. 
Jobbra át és balra át! 
Megfújjuk a trombitát. 
Menetelj a dudaszóra, 
Játszótéri indulóra! 
Hogyha nincsen hangszered, 
Üsd össze a tenyered! 
(Bogos Katalin) 

 Mit csinál a kis kezem? (a két kezet széttárjuk) 
Simogat kedvesen, (arcot simogatjuk) 
Ütöget mérgesen, (tenyerét finoman megütögetjük) 
Csiklandoz viccesen, (csiklandozzuk) 
Csípked hegyesen, (csipkedjük) 
Táncol ügyesen. (két ujjunkkal táncolunk rajta) 
Na, mit csinál a kis kezem? (a két kezet széttárjuk) 
Te is tudod, mondd velem!       


                                             Nyisd a kezed, zárd ökölbe,

                                             forgasd csuklód körbe- körbe.
                                             Tapsolj kettőt, csapj a térdre,
                                             Enged karod le a mélybe.

           Panaszkodik az elefánt,

           röstelli, hogy nagy a lába,

           ha kirakja csizmáját mikuláskor ablakába.

           De ha másnap ajándékkal színültig telt cipő várja

           örülhet az elefánt,hogy ilyen nagyra nőtt a lába.

                                                   

                                                            Varjú károg, fú a szél,

                                                             Esik a hó, itt a tél.

                                                          Jaj, de nagyon hideg van 

                                                             Ropog a hó alattam. 

                                                          Vígan csúszik a kis szán, 

                                                            Most örülünk igazán! 

Mentovics Éva: Hónapról hónapra 

Január a tél királya, 
pompás szánon érkezik, 

februárt még maskarában, 
farsangolva élvezik. 

Március már mosolyt fakaszt, 
derűt csal az égboltra, 

áprilisban néha bizony 
leszakad az ég fodra. 

Májusi szél mámorító 
illatfelhőt visz tova, 

júniusban – sose bánkódj - 
véget ér az iskola. 

Július a piros húsú 
görögdinnyét kedveli, 

augusztusban vízben pancsol 
mindenki, ha teheti. 

Szeptember már nap érlelte 
szőlőszemet szedeget, 

október fest minden ágra 
rozsdabarna levelet. 

November már fagyot lehel, 
nagykabátban didereg, 

decemberi szép ünnepen 
karácsonyfa díszeleg.


 Mentovics Éva: Kiszámoló

Hétfőn: macska ül a lépcsőn,
Kedden: a szeme se rezzen,
Szerdán: felmászik a létrán,
Csütörtökön: egerészik,
Pénteken: csak heverészik,
Szombat: neki szabadnap,
Vasárnap: már bulizhat!

Bartos Erika: Bodobács

Egy bodobácsot látok hétfőn,
Fölfele megy a hosszú lépcsőn.

Két bodobácsot látok kedden,
Orgona ágán ülnek ketten.

Hány bodobácsot látok szerdán?
Hármat a rózsa szúrós szárán.

Négy bodobácsot látok másnap,
Itt a csütörtök, táncot járnak.

Öt bodobács jön péntek reggel,
Friss füvet esznek édes meggyel.

Hat bodobácsról szól a szombat,
Összefogódzva morzsát hoznak.

Hét bodobács már alszik mélyen,
Nyári vasárnap, csillagfényben. 

                                                                     

Erdei G. Mihály:Ez én vagyok

Ujuj, mozog az ujj!

Ez a kéz, ide nézz.

Tenyeremből jön a kéz.

Ujjtól, vállig az egész.

felemelem a kezemet,

Megfogom a fejemet,

Ide-oda ingatom,

Kézbe fogom, eldobom.

Eldobnám, de nem jön le.

Nyakam tartja végibe.

Szemem nézi, nem látja,

Szám pedig kiáltja:

" Hol a nyakam?

Fogd meg kéz!

Hát csak ennyi az egész?"

Nem úgy, nem úgy

Nézd meg jobban,

Itt a hasam,

Itt meg koppan,

Hát itt meg mi dobban?

A szív.

Lépj ki jobban!

Fussál gyorsan!

Most a szíved kalimpál,

Ha fut a láb kalimpál.

Állj!

Min állsz?

- A lábamon.

- Ezt már látom jól tudod.

Kezdjük újra a verset,

Címe az: Ez én vagyok!     

Barabás Éva: Ujjaink

Nagyon ügyes mind az öt,

rajzol, ír vagy sálat köt.

Gépet kezel, házat épít,

Ruhát varr, vagy lakást szépít,

S jól megfér a másik öttel,

Gazdagodnak ötletekkel.

Külön-külön mit sem érnek,

Együtt tízen bölcs testvérek.

Összefognak, s amint látod,

gyarapítják a világot.

Tíz kicsi ujjacska

Tíz kicsi ujjacska, ment a hidegben
egy megfagyott, maradtak-kilencen.
Kilenc kicsi ujj beteg sosem volt,
egy most megfázott:-maradt csak nyolc.
Nyolcukat róka zavarta szét,
egyet elkapott, maradt csak hét.
Hét kicsi ujj a patakhoz szaladt,
egy beleesett, maradt csak hat.
Hat kicsi ujj bujkált a fű között,
egy elveszett, maradt csak öt.
Öt kicsi ujjacska vajon merre mész?
Ha egyiktek elveszik marad csak négy.
Négy kicsi ujjacska, egyik a párom
ez velem jön, marad csak három.
Három kicsi ujj úszott a vízben
egyikük elsüllyedt, maradtak ketten.
Két kicsi ujj az egyik hegedül,
a másik énekel, egészen egyedül. 

Takács Judit: Ujjszámoló

Hüvelykujjam tésztát sütött,

mutatóujjam krémet főzött,

középsőujjam tortát hozott,

gyűrűsujjam gyertyát gyújtott,

a legkisebb mind megkapta,

neki volt a szülinapja!

Mutogatós mondóka

A házat kiseperjük (haj)
A port letörölgetjük (homlok)
A szőnyeget kirázzuk (fülek)
Az ablakot becsukjuk (szem)
A redőnyt lehúzzuk (szemhéj)
A kulcson egyet csavarintunk.(orr) 

             

 

Sűrű erdő,                    (fejtetőtől lefelé a  hajat simogatjuk)

kopasz mező,               (homlokot kisimítjuk)

két pillangó,                 (szemek körül rajzolunk egy kört)

egy szörtyögő.             (orrtőtől az orrnyeregig, oda vissza simítunk)

Egy tátogó,                   (száj körül, bajusz, mosoly)

itt lemegy,                    (álltól lefelé a pocakog simítunk)

itt megáll,                     (pocakon megpihen a kéz)

itt a kulacs, itt igyál!    (a pocakot meglötyögtetjük)

Tisztálkodás

Cirmos cica mosdott,

Meg is fésülködött.

Óvatosan baktat

Misi háta mögött.

Sehogy sem érti

Pici cicaésszel,

Mit mos Miska majd a 

Habos fogkefével.

Misi magyarázza,

Hogy amikor felkel,

A fogmosás, mosdás

Első minden reggel.

Cirmos bólint:

-- Semmi kétség,

A tisztaság fél egészség!

Az a gyermek, aki rendes

az asztalnál mindig csendes,

csendben várja, míg enni kap,

az ételben nem válogat.

Nem csörömpöl kanalával,

ételt nem fog tíz ujjával,

egyenesen ül a széken,

Nem lakott jól? Kér még szépen.

A húst csak kenyérrel eszi,

a csontot tányérba teszi.

Magát torkig nem tömi,

és ha evett, megköszöni.       

                                                     

                  Szappan, kefe kispohár,

                  Reggel este terád vár.
                  Mosakodj és törülközz,
                  Moss fogat és fésülködj
                  De ne csak úgy cica módra,
                  Mert úgy sosem leszel tiszta.

               
Gyere Gyuri megfürdetlek, szép tisztára moslak.
Langyos vízbe ültetlek, jól beszappanozlak.
Megmosom a fejedet, a lábadat, a kezedet a hátadat.
A hasadat, a válladat, a nyakadat, a karodat, a talpadat,
A fogadat, a hajadat,
Máris-máris tiszta vagy!

               Veress Zoltán: Mosdóvers

Illatos a mosdószappan,
Száz buborék van a habban:
Addig kenem fel magamra,
ameddig mind szertepattan.
És mire a legutolsó
buborék is szertepattan,
nem marad egy ici-pici
porcikám se megmosatlan.

                                        Donászy Magda: Mosakodás

Misi, Zsuzsi,

Józsi, Rózsi!

Mosakodni 

fussatok!

Ne hagyjátok

Hogy hiába 

folyjanak a 

vízcsapok.

Ne várjon a 

szappan, szivacs,

körömkefe

Hiába!

Ejnye, Andris!

Vizet fröcskölsz

Álmos társad 

nyakába?

Alvás után 

mosakodás, 

fésülködés 

jó szokás.

Frissen, tisztán

ül asztalhoz 

minden 

egyes óvodás.

Sűrű fésű, hajkefe
Jer ide, a kezembe
Fésülködök simára
Úgy megyek óvodába.

         Jaj, a körmöm fekete!
         Körömkefe jöjj ide,
         Súrold körmöm tisztára,
         Úgy menjek óvodába.

Nem lyukas a harisnyám
Megvarrta édesanyám.
A ruhácskám szép, tiszta
Édesanyám kimosta.

Óvónéni rám nevet
Jaj, de rendes kisgyerek!


A pöttyös zsebkendő 

A pöttyös zsebkendőmet én nagyon szeretem, 
mindig előveszem, nézem, nézegetem. 
Nagymamától kaptam, anya ki is mosta, 
beillatosította, szépen kivasalta. 

Miért lóg az orrod? Nincs talán zsebkendőd? 
- kérdik tőlem gyakran a felnőttek. 
Azt hiszik, hogy nem örülök 
a pöttyös zsebkendőmnek. 

Nem értik, hogy abba nem fújom az orrom, 
pedig mindig, mindig magamnál hordom. 
Este az ágyban a párnámra terítem, 
megsimogatom és melléje fekszem. 

Még hogy orrot fújni ebbe a pöttyösbe? 
Ha beletrombitálnék, az orrom le is törne! 
A pöttyös zsebkendőmet csak szeretgetni lehet. 
Ha nagy leszek, megszámolom rajta a pöttyöket…

    A Csúnya Kislány

                                                                                         Marék Veronika
        Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ház. Ebben a házban sok gyerek lakott: Ági a mackójával, Öcsi, Marika, Andris, Pocak Peti meg Mióka cica. És lakott itt még valaki, a Csúnya kislány. Semmit sem szeretett, se mosakodni, se fésülködni, se fogat mosni.
- Minek az? Úgyis csúnya vagyok - mondogatta.
Játszani azonban nagyon szeretett. Sokat labdázott, sokat fogócskázott, sokat homokozott.
              A gyerekek egy napon elhatározták, hogy jelmezbált rendeznek. Mindenki lerajzolta, hogy minek fog öltözni.Rajzoltak virágot, labdát, gombát, cicát és lepkét. A Csúnya Kislány tündért rajzolt! A gyerekek nagyot nevettek.
- Te akarsz tündér lenni? Hiszen még kislánynak is csúnya vagy!
              A Csúnya Kislány nagyon elkeseredett. Bánatában világgá ment. Egy rengeteg erdőbe jutott. Amint ment, mendegélt, talált egy törött fácskát. Elővette a zsebkendőjét, és bekötözte a törést. Azután talált egy tócsát, és a tócsában egy katicabogarat. Keresett egy botot, és gyorsan szárazra húzta. Azután talált egy madárfiókát, amelyik kipottyant a fészekből. Felmászott a fára, és visszatette a fiókát a testvérei közé.
Azután lefeküdt a fűbe, és szomorúan gondolta:
- Hát rajtam ki fog segíteni? - És sírni kezdett.
Akkor odajött hozzá Misuli, a sün, és így szólt hozzá:

- Gyere velem a sünik közé, ott mindenki szeretni fog.

         A sünik nagyon megörültek a Csúnya Kislánynak. Hoztak neki virágot meg gombát meg szamócát, de a Csúnya Kislány szomorú maradt. Elhatározták, hogy megvigasztalják. Bukfenceztek, felálltak egymás hátára, táncoltak is neki - de a Csúnya Kislány nem lett vidámabb.

        Akkor Misuli elindult, hogy beszéljen a gyerekekkel. Amikor Misuli megérkezett, a gyerekek már mindenütt keresték a Csúnya Kislányt. Misuli elmesélte, hogy milyen bánatos a Csúnya Kislány.

      A gyerekek mindjárt írtak neki egy hosszú levelet, Misuli pedig futott, futott, és vitte a gyerekek levelét a rengeteg erdőbe a Csúnya Kislánynak. Ez volt benne: KEDVES CSÚNYA KISLÁNY ! NE HARAGUDJ RÁNK TÖBBÉ SOHASEM NEVETÜNK KI, CSAK GYERE VISSZA, MERT NAGYON HIÁNYZOL NEKÜNK! 

      A Csúnya Kislány nagyon megörült, aztán újra elszomorodott.

- Hiszen ma van a jelmezbál! Így nem mehetek el, olyan csúnya vagyok!

- Ha rám hallgatsz, szép leszel - felelte Misuli, és füttyentett egyet.

Akkor megjöttek a sünik. Hozták: a szappant, a mosdótálat, a törülközőt, a fogkrémet, a poharat, a fogkefét, a fésűt és a kefét. 

- Rajta! - kiáltotta Misuli. És a Csúnya Kislány nekilátott. Megmosdott, fogat mosott, meg is fésülködött. Azután megnézte magát a tócsában.

- Nini - kiáltott fel Misuli, - hiszen te nem is vagy csúnya!

- Csak egy szép ruha kellene még! - sóhajtotta a Csúnya Kislány.

Meghallotta ezt a fácska, amelyiken a kislány segített, és így szólt:

- Én adok neked a leveleimből ruhát!

Madármama virágokat hozott neki, a katicabogár segített öltözködni.

          Otthon ezalatt megkezdődött a jelmezbál. Mindenki felöltözött annak, amit lerajzolt. Megjött a Labda, a Cica meg Mióka, a Virág, a Gomba, a Mackó meg a Lepke. És akkor belépett egy tündér. Senki sem ismerte meg. Megkérdezték tőle:

- Ki vagy te?

- Évike vagyok. De lerajzolom, hogy ki voltam eddig. És lerajzolta a Csúnya Kislányt!

            Hű, hogy csodálkozott mindenki! Aztán nagy-nagy jókedvük kerekedett, és vidáman táncolni kezdtek.

- Rajta, rajta! - kiabálta Misuli. Nézd, örülnek a sünik is, hogy a mesének ilyen jó lett a vége!

Gazdag Erzsi: A bohóc

Jancsi bohóc
a nevem.
Cintányér 
a tenyerem.

Orrom krumpli, 
szemem szén. 
Szeretném, 
ha szeretnél!

Velem nevetsz,
ha szeretsz.
Ha nem szeretsz,
elmehetsz!

Szívem, mint a 
cégtábla, 
ruhámra van 
mintázva. 

Kezdődik a 
nevetés. 
Tíz forint a 
fizetés.

Ha nincs pénzed, 
ne nevess!
Azt nézd,
innen elmehess! 

Csukás István: Makk Marci 

Makk Marci az én nevem ezt a nevet kedvelem! Mondják is rám: De remek, vidám szemű, szép gyerek! Egészséges mint a makk, nincs is nála boldogabb!”	Döng a labda, száll a labda, az égnél is magasabbra, fejről-fejre, lábról-lábra, majd a kapu balsarkába; aki gólt rúg, aki kap egészséges, mint a makk!
Figyelj ide, elmesélem, mit csinálok nyáron, télen, mért mondják rám: „De remek, vidámszemű, szép gyerek! Ha hull a hó, süt a nap, egészséges, mint a makk!”	Ősszel hívogat az erdő: „Gyere, sétálj, kis tekergő!” Madárfütty szól, lomb susog, bámulnak a mókusok. Sétálok a fák alatt, erős vagyok, mint a makk!
Nyisd ki reggel az ablakot, lélegezz jó mélyet, nagyot! Jöhet hideg víz, a szappan, fogkefe jár fogkrémhabban! Jól kezdődik így a nap, olyan leszel, mint a makk!	Hogyha télen hull a hó vár domboldal, s a szánkó, jégen ide és oda kanyarog a korcsolya! Bár arcod csípi a fagy, egészséges, mint a makk!
Ha öt-hatszor leguggolsz, lábad erős lesz és gyors! Hajlongj, körözz, nem is fáraszt! csinálhatsz pár fekvőtámaszt! Meglátod, egy nyár alatt olyan leszel, mint a makk!	Nézd meg, milyen erős lettem, dudorodik a bicepszem; olyan kemény, mint a vas: a láb, a váll és a has! Láthatja, aki nem vak, olyan vagyok, mint a makk!
Mit iszom és mit eszem? Elmesélem szívesen. Gyümölcsöt és friss tejet, húst és kevés kenyeret, eleget, de nem sokat, olyan vagyok, mint a makk!	Látod, milyen könnyű dolog, kezed-lábad fürgén mozog! Nem kell hozzá semmi más, minden nap kis testmozgás! Csináld velem, már holnap olyan leszel, mint a makk!

ÓVODÁBAN

Kovács Zsóka: Manómese

Illa-berek,
Nádak, erek,
Volt egyszer egy rosszcsont manógyerek.

Rakoncátlan,
Rendetlen,
Manók közt az egyetlen engedetlen.

Nem használt
Szidás, se vessző,
Csavargott a kis tekergő.

Míg egy napon
Manópapa elunta,
S manókáját óvodába íratta.

Hej, de csuda
Szép tanoda,
Vidám csoda az óvoda!

Amióta óvodás lett,
Nem rendetlen,
Rakoncátlan,
Megjavult az óvodában.

Pataki Edit: Óvodásnak lenni jó!

-Halihó! Halihó!
Óvodásnak lenni jó!-
Ezt kiáltja Kismadár-
ő is óvodába száll.

Ezt makogja Kisnyuszi,
hátizsákját felveszi,
kézen fogja anyukáját,
megy vele a kiserdőn át.

Óvodába megy vele,
majd ott marad nélküle.
Semmi ok a pityergésre-
anyu este eljön érte. 

Várnai Zseni: Új óvodás

Jött az óvodába ma egy új gyerek,
Persze én meg mindjárt elébe megyek.
Miért állsz így félre?
Itt senki se bánt!
Unalmas itt? Nézd csak
ott az elefánt.
Kockaházat építenek amott
a többiek,
Te is nemsokára építhetsz ilyet.
Játszál velünk együtt, menjünk oda hát
Nálunk minden gyerek jól érzi magát.

Erdei óvoda

Az erdei óvoda

kapuja kitárva.

Nézzük, ki is jár oda,

kinek fia, lánya?

Látok én ott két bocsot,

de játékos mackók.

Nézd Piroska mit hozott,

egy ikerpár tacskót.

Míg a mókus fenn a fán

lenéz az udvarra.

Nyuszi fiú, nyuszi lány

e verset szavalja:

Gyertek ide gyerekek,

az óvoda nyitva!

Sárgarépát egyetek,

s vár mászóka, hinta...

Egy rossz, csíkos vadmalac

visítoz a széken.

Ilyet tenni nem szabad,

Ülj te csendben, szépen!

Óvó néni most mesél,

ő az erdő őze.

Míg hallgatod, jó legyél,

mint a vadak őre!

Az orvvadász pórul jár,

ő esik csapdába.

Azért lett ily gonosz ám,

nem járt óvodába!

Volt sok játék, mese is,

vége van a napnak.

Mily boldogok mind akik

óvodában vannak!

Albert Debrecen, 2008. 11. 07.

Rendes gyerek

Rendes gyerek minden reggel
Megmosakszik jó,friss vízzel.
Megmossa az arcát,nyakát,
Fülecskéjét,mind két karját.

Fogait is megkeféli,
Haját szépen megfésüli.
A ruhája mindig tiszta,
Úgy indul az óvodába.

Juhász Magda: Óvodai mocorgó

Jár a lábam, jár a kezem,
és én ezt észre sem veszem.
Óvó néni olykor rám szól:
-Elég már a mocorgásból!
Aludni kell, vagy épp' enni,
de oly nehéz jónak lenni.

És a lábam, és a kezem
mindig külön jár az nekem.
Aludni kell. Tudom én is,
de a lábam rugdal mégis.
A kezem se szófogadó,
szamárfület mutogató.

Minden gyerek rajtam nevet,
csak az óvó néni szeret.
Megsúgtam a titkot néki:
-Jó vagyok én óvó néni,
csak a lábam és a kezem,
nem fogad szót soha nekem. 

Donászy Magda: Első nap az óvodában

Első nap az óvodában,
vidám dolog gyerekek!
Bodnár Orsi készülődik,
két babája integet!

Édesanyja elkíséri,
egy-kettőre odaér,
Óvó néni hozzá siet.
Mi tagadás: Orsi fél.

Kukucskáló fiúk, lányok
nézik:-Ki az új gyerek?
Óvó néni!-hüppög Orsi.
-Én senkit sem ismerek.

Hol a kabát, sapka helye?
Nem téveszti senki sem.
-Makkos mókus! A holmimra
vigyázz!-kéri kedvesen.

Hárman-négyen hozzáfutnak.
Zsuzsi, Fruzsi ránevet:
-Ha akarod, játszunk együtt,
gyorsan mondd meg a neved!

Bodnár Orsi ámul-bámul,
fordul ide, fut oda.
Csodálkozik: -Valóságos
játékbolt az óvoda.

Ki ezzel, ki azzal játszik.
Most épül a kockavár.
-Ki csinálta?-kérdi Orsi.
-Panka meg én.-mondja Pál.

Beteg lett a Biri baba,
Magdi szalad orvosért.
Orsi csendben csitítgatja,
amíg Feri odaér.

Feri doktor megvizsgálja,
receptet ír, hümmöget:
-Legjobb lesz, ha ágyban marad!
Talán használ a meleg.

Az ajtóból Éva néni
kéri őket: -Gyerekek!
Most rakjatok szépen rendet!
Hadd látom: Ki ügyesebb?

Helyre kerül könyv és játék,
sarkba a hintaló.
Már első nap megtanulják:
-Óvodában így való.

Egymás után kezet mosnak
a csurranó csap alatt.
Fésülködnek, jönnek-mennek,
piszkos senki sem marad.

A két napos térül-fordul,
ügyeskedik, megterít.
Ők kívánnak jó étvágyat,
kínálják a reggelit.

Óvó néni képet mutat:
-Mit látsz rajta Julika?
-Vízen úszik, csőrös-tollas,
azt hiszem ez a liba.

Munka után jól esik a
hancúrozás, szaladás.
Ki-ki maga öltözködik,
óvodában így szokás.

Lenn a téren száll a labda,
ugrókötél, hoppla-hopp,
Fogócskáznak, versenyt futnak:
-Szaladj, én is szaladok!

Párosával mennek vissza,
levegőztek eleget.
Nem csoda, hogy farkasmódra
éhesek a gyerekek.

Ebéd után után ásítoznak,
a szemük majd leragad.
A kis cipők párosával
alszanak az ágy alatt.

Hanem, aki előbb ébred,
hangoskodik, kiabál:
-Ki az ágyból álomszuszék,
Orsi, Peti, Kati, Pál!

Jól esik a piros alma,
a pohár tej, font kalács!
Minden elfogy. Nemhiába
fáradozott a szakács.

Mesesarok várja a sok
fényes szemű gyereket.
Óvó néni elmeséli:
-Volt egyszer egy Mehemed...

Petike áll az ajtóban,
Ő a portás, bekiált:
-Tomi, Zsuzsi, érted jöttek!
Zsóka, itt a nagymamád!

Orsika is helyre teszi
a mackót, a bocs-ruhát,
mikor Peti hangját hallja:
-Gyere! Vár az anyukád!

Orsi rohan; fényes szemmel
mesél, hadar, magyaráz;
hogy s mint telt az első nap,
milyen jó volt a kalács!

Nincs a szónak hossza-vége!
Őt hallgatja a család.
Apa, anya vele örül,
hozzábújnak a babák.

-Jó éjszakát, édesanyám!
Keltsetek fel jó korán.
Vár a jelem, sok barátom,
várva vár az óvodám!

                                             ÉNEK:

Erdő szélén házikó 
s d d d d ti ré 
Abban lakik nagyapó 
s r r r r d m 
Lám egy nyuszi ott robog 
s m m m m r fá 
Az ajtaján bekopog 
ti ti l ti d d d 
Kérlek, segíts én rajtam 
sz' sz sz' sz m r fá 
A vadász a nyomomban 
r r r r r d m 
Gyere nyuszi sose félj 
sz m m m m r fá 
Meg elszünk mi kettecskén 
ti ti lá ti d d d

MESÉS KÖZLEKEDÉS

TAR KÁROLY

-részlet-

ÁTKELÉS

Zebra szélén Magas Lámpa,
mellette áll a kis Sára.

Megszólal a Magas Lámpa:
- Ide figyelj kicsi Sára!

Amikor a fényem piros:
Elindulni ekkor tilos!

De ha lámpám zöldet mutat:
Szabaddá tettem az utat!

Megértette kicsi Sára,
mit tanácsolt Magas Lámpa.

Integetve ment útjára:
- Szervusz, kedves Magas Lámpa!

Bővebben itt:  http://mek.niif.hu/02000/02038/html/

"Teszt kicsiknek, akik nem szeretnek unatkozni, de játszva hasznosat tanulni 
és vizsgázni igen, amelynek jutalmát, a GYALOGOS JOGOSÍTVÁNYT, 
ha egy kicsit kitartók, könnyen elnyerhetik játékunk végén."

                                             

                                            A három fenyőfa

Három fenyőfa állt egy dombtetőn.

A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő nem volt olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán nagyon kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.
- Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő. - sóhajtotta ez a kicsike fa.
Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.
- Bárcsak eljönne értem Télapó, és elvinne karácsonyfának ! - sóhajtott a Legnagyobb fenyő.
- Bárcsak engem vinne ! - mondta a Kisebbik fenyő.
- Bárcsak engem választana ! - kívánta a Harmadik Fácska.
Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott repülni.
- Kérlek Legnagyobb fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt ? - szólította meg félénken a kismadár a fát.
- Nem lehet ! - mondta a Legnagyobb fenyő- Nem használhatok madarakat az ágaim közt, mert éppen karácsonyfának készülök.
- Pedig úgy fázom - panaszolta a kismadár, a Legnagyobb fenyő azonban nem is válaszolt.
Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyőhöz.
- Kedves Kisebbik fenyő megengednéd, hogy itt maradjak az ágaid között ? - kérdezte.
- Nem ! - felelte a Kisebbik fenyő. - Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának.
Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához.
- Drága kicsi fenyő, itt maradhatnék az ágaid között ? - kérdezte.
- Hogyne maradhatnál kismadár - felelte a Harmadik Fácska. - Búj csak egészen hozzám. Majd megmelegítelek, amennyire csak tőlem telik.
A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak.
Mind a három fácska látta az apró csengettyűket. Egy rénszarvas húzta szép, kicsi szánkón csüngtek, amelyből most kiszállott az utasa.
- Télapó vagyok- mondta - Karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára...
- Vigyél engem ! - kiáltotta a Legnagyobb fenyő.
- Engem vígy ! - ágaskodott a Kisebbik fenyő.
A Harmadik Fácska azonban meg sem szólalt.
- Te nem szeretnél eljönni ? - kérdezte tőle a Télapó. v - Dehogynem ! Nagyon szeretnék - felelte a Harmadik Fácska - De hát itt kell maradnom , hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.
- Kicsike fa - mondta a Télapó - te vagy a legszebb fácska a világon ! Téged viszlek magammal.
Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a kismadárkával együtt, majd maga is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi havon...  

Fordította: B. Radó Lili- Régi angol mese nyomán

                                                                    A naplopó medve

Egyszer a vadász, amint az erdőn ballagott, találkozott a barnamedvével.
– Adj’ isten, medve! – köszönt rá.
– Adj’ isten, vadász! – válaszolt a medve. – Mi hír a nagyvilágban?
– Semmi – mondta a vadász. – Hát te mit tudsz?
– Én csak annyit, hogy holnap elbújok aludni. Hiszen nemsokára leesik az első hó.
– Elbújsz aludni? És mikor bújsz elő? – kérdezte a vadász.
– Tavasszal, mikor elolvad a hó – mondta a medve.
– Ejnye, te világ lustája! – csóválta fejét a vadász. – Míg más birkózik a téllel, te csak alszol?
– Bizony, alszom! – bólogatott a medve. – Még a szememet se nyitom ki.
A vadász megharagudott, és agy szólt:
– Hallod-e, te lusta! Tudod-e, mi mindent csinálok én télen? Szánkót javítok, prémre vadászom, a jég alatt halászom! reggeltől estig dolgozom, és csak éjszaka pihenek. Te még nappal is alszol? No hiszen!
És magára hagyta a medvét.
De bezzeg nem segített a szidás! A medve azóta is átalussza a telet. Elbújik a barlangjába, és elő se jön tavaszig.

Csukcs népmeséből írta Mészöly Miklós

                                                                   

                                                                   Az ostoba medve

Egyszer a paraszt az erdei tisztás mellett szántott. Az erdőből egy medve jött elő, és megszólította őt:
– Szántsunk együtt! – morogta.
- Nem bánom – felelte a paraszt, azzal kifogta az ökröt az eke elől, befogta a medvét helyette, és napestig szántottak együtt. Másnap a medve megint ajánlkozott:
– Vessük el a búzát!
– Nem bánom, vessük – válaszolta a paraszt.
Elvetették a búzát.
Nyáron, amikor elérkezett az aratás ideje, a paraszt kihívta a medvét az erdőből:
– Gyere, komám, osztozkodjunk a termésen.
A medve meg csak nézte a búzát, és erősen törte a fejét, hogy mitévő legyen. Végül is így döntött:
– Legyen az enyém az alja, a tiéd meg a teteje.
– Nem bánom, legyen, ahogy akarod – örvendezett a paraszt, és kicsépelte a gabonát, megtöltött két zsákot búzával.
A medve meg összegyűjtötte a szalmát, beletúrt, összevissza túrta, de egy szem gabonát sem talált s felsóhajtott:
– Na, most az egyszer tévedtem, jövő nyáron azonban a teteje lesz az enyém!
– Nem bánom – nevetett a paraszt.
Amikor eljött a vetés ideje, a paraszt meg a medve krumplit ültettek. Ősszel a medvének a krumpli szára jutott, a paraszt meg két nagy zsákot töltött meg krumplival.
– Megint becsaptál! – mérgelődött a medve, és rá akarta vetni magát a parasztra, hogy felfalja.
Ekkor azonban a tisztás szélén egy róka bukkant fel.
Amikor a medve meglátta a rókát, elgondolkozott: „Jaj de jóízű a rókahús! Hátha idejön a róka, és akkor őt is megeszem!”
– Hívd ide a rókát! – parancsolta a parasztnak.
– Miért nem jössz közelebb, Róka koma? – kiáltott oda a paraszt a rókának.
– Félek a medvétől! – hangzott a válasz.
A medve odasúgta a parasztnak, de vigyázott, hogy közben meg ne moccanjon:
– Mondd azt, hogy nem medve, hanem tuskó!
A paraszt megint odakiáltott a rókának:
– Ne félj, koma, nem medve ez, hanem csak egy tuskó!
– Hátha tuskó, akkor dugd bele a zsákba!
A medve csöndesen odaszólt a parasztnak:
– Dugj bele a zsákba!A paraszt teljesítette a medve kívánságát.
– És most – kiáltotta a róka – gyorsan kösd be a zsákot egy kötéllel!
– Megkötötted? Akkor kólintsd fejbe!
A paraszt hallgatott a rókára, és jól helybenhagyta a medvét. Azután pedig magával vitte segítőtársát a faluba, és megengedte neki, hogy baromfiudvaráról a legszebb kövér tyúkocskát válassza ki jutalmul magának.

Csanádi Imre: Azt fütyüli...

Azt fütyüli a rigó,
Megérett már a dió,
Le kell verni mind a fáról,
Öregapó diót zsákol,
Hív anyóka, jó ebéd lesz,
Gőzölög a diós rétes.

 

Csanádi Imre Alma

Érik az alma,
Hajlik a gallya,
Fűre hajlik mint a sátor,
A sok édes almától.

Szedjük, kapjuk,
Habosra harapjuk,
A többivel mi legyen,
Holnapra hagyjuk.

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi

Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakhat ott bárki,
Csak dióbél bácsi

Ha rácsapsz a dióhéjra,
Kinyílik a csontkapuja,
És cammogva elmászik
Vén dióbél bácsi,
 - csak a szádat tátsd ki!

 

Donászy Magda: Karácsony

Karácsonyfa! Karácsony.
Aranydió zöld ágon!

Csillagszóró, gyertyafény,
Ég a fenyő ünnepén.

Csilingel a csöngettyű!
-Szép vagy fenyő!
-Gyönyörű!



Fésüs Éva: A sündisznócska

Tegnap korán esteledett,
Sündisznócska ágyat vetett.
Ágyat vetett az avarba,
Kicsinyeit betakarta.

Fújhat a szél szakadatlan,
Melenget a puha paplan.
Jó a puha földi fészek,
Aludjatok kis tüskések!







Most az utca…

Most az utca csupa sár, Sári néni kiabál.
Hallod-e te macska, te macska,
Vigyázzál a talpadra, talpadra.

De a macska hiába, beugrott a szobába, szobába
Sári néni kiabál, kiabál,
Jaj a szobám csupa sár, csupa sár.



Sarkady Sándor: Hegyen, völgyön mély a hó

Hegyen, völgyön mély a hó
Lassan lépked Télapó
Ősz szakállán dér rezeg,
Messzi földről érkezett.

Kampós botja imbolyog,
Puttonyába mit hozott?
Mindenféle földi jót,
Dundi diót, mogyorót.

Lassan lépked, mély a hó,
Siess jobban, Télapó!

Veres Miklós: Két cinke

Tavaly télen két cinke,
Széncinke és kék cinke
- mind a kettő szép cinke -
szállt az ablakomba.

Egyik fején szép sapka,
Másik fején szép sapka,
Így ültek az ablakba -
De örültem nékik!

Kaptak diót, tökmagot,
Mind a kettő jóllakott.
Azt se mondták, jónapot,
S máris elrepültek.

Január és február
Éhes télen a madár,
Mindennap eljöttek már
Ebédelni hozzám.

Megvan még az ablakom
Van dióm és van magom,
Jövőre is kirakom -
Visszavárom őket!

Weöres Sándor: Nagy a hó

Nagy a hó igazán,
Fut a sí, meg a szán.
HEJHÓ!
Lecsúszik a Juli, meg a Ferkó!

Weöres Sándor – Haragosi

Fut robog a kicsi kocsi,
Rajta ül a Haragosi,
Din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
Leröpül a Haragosi,
Din don diridongó.

Fut a havon a fakutya,
Vele fut a retyerutya,
Din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya,
Leröpül a retyerutya,
Din don diridongó.

Dombon törik a diót

Dombon törik a diót,
Rajta vissza mogyorót,
Tessék kérem megbecsülni,
És a földre lecsücsülni, csüccs!

Erdő, mező…

Erdő, mező felöltözött hófehér bundába,
Jó gyerekek elindultak vígan a Dolinába.

Juj, hideg van, fúj a szél,
Gyerekeknek mit mesél:
Lesz cukor, és lesz virgács,
mert eljött a Mikulás.

Hóemberes        január
Jégcsaptörő       február
Hóvirágos         március
Fészekleső        április
Pipacsváró        május
Szamócázó        július
Gombaszedő       augusztus
Diótörő           szeptember
Szüretelő          október
Ijedező           november
Szeretgető         december

Fújja a szél…

Fújja a szél a fákat,
Letöri az ágat
Reccs.

Hüvelyk ujjam almafa

Hüvelyk ujjam almafa,
Mutató ujjam megrázta,
Középső ujjam felszedte,
Gyűrűs ujjam hazavitte,
A kis ujjam mind megette,
Megfájdult a hasa tőle.



Jöjj be hozzám

Jöjj be hozzám, szép madárka,
nem zárlak be kalitkába,
mikor akarsz, elrepülhetsz,
ha kedved van visszajöhetsz.

Lementem a pincébe…

Lementem a pincébe
Vajat csipegetni,
Utánam jött apám, anyám,
Hátba veregetni.
Nád közé bújtam,
Nád sípot fújtam,
Az én sípom azt fújja,
Gí, gá, gú,
Te vagy az a nagyszájú!

Süni, süni

Süni, süni, sünike,
Sétálgat az erdőbe,
Tüskés hátán falevél,
Megvédi, ha jön a tél.




Töröm, töröm…

Töröm, töröm a mákot,
Sütök vele kalácsot,
Ica tolla motolla,
Neked adom…(gyerek neve).

Móricz Zsigmond Iciri-piciri - mese

Ajaj, hol volt hol nem…
volt egyszer egy iciri-piciri házacska;
ott lakott egy iciri-piciri kis macska.

Volt annak két iciri-piciri kis ökre,
rákaptak egy iciri-piciri kis tökre.

Csizmát húz az iciri-piciri kis macska,
hová lett az iciri-piciri barmocska?

Bejárja az iciri piciri kis erdőt,
s nem leli az iciri piciri tekergőt.

Bejárja az iciri piciri kaszálót,
s nem látja az iciri piciri kószálót.

Rátalál az iciri piciri kis tökre,
bánatában iciri picirit meglökte.

Felfordult az iciri piciri tököcske,
Benne a két iciri piciri ökröcske.

Megörült két iciri piciri ökrének:
Vége van az iciri piciri mesének.

A karácsony akkor szép…

A karácsony akkor szép,
Hogyha fehér hóba lép.
Nem is sárba latyakba,
Ropog a hó alatta.

Ahány csengő csendüljön,
Ahány gyermek örüljön,
Ahány gyertya mind égjen,
Karácsonyi szépségben.

Ezüst fenyő…

Ezüstfenyő, szép sudár,
Az erdőben kismadár.
Mókus, nyuszi körbejárta,
Körbejárta, úgy csodálta.

Ezüstfenyő, szép sudár,
Karácsonyi díszben áll.
Szaloncukor, tarka-barka,
Csillog a sok gyertya rajta.

Karácsonyfa, szép sudár,
Erdőbeli kismadár.
Mókus, nyuszi, hogyha látná,
Igazán csak most csodálná!

Szilágyi Domokos: Táncol a sárga

Táncol a sárga,
nyekereg a kék,
brummog a barna,
megered az ég.

Vicsorog a rozsdás,
lobog a piros,
fenyeget a fekete,
kikap, aki rossz!

1, 2, 3, 4...

Egy, kettő, három, négy,
Egy kis mackó vígan lép.
Két kis mackó ugrál, fordul,
Úgy nevet, hogy könnye csordul.

Egy, kettő, három, négy,
Egy kis madár kettőt lép.
Három szem a búza ott,
Abból egyet bekapott.

Egy, kettő, három, négy,
Egy kis nyuszi, jaj de szép!
Kettő füle, négy kis lába
Puha fehér a bundája.

Egy, kettő, három, négy,
Ez egy mese, vígan légy.

***

Egy kettő, három, négy,
Az orrodra szállt egy légy.
Hogyha rászállt kergesd el,
Mert a hunyó te leszel

***

Egy, kettő, három, négy,
te kis legény hová mégy?
Nem megyek én messzire,
csak a világ végére.

***

Egy, kettő, három, négy
te kis cipő hová mégy
kip-kop kopogok,
találd ki, hogy ki vagyok ?

***

Egy, kettő, három, négy,
Kicsi Máté erre lépj!
Tornára fel gyerekek,
Hogy jó nagyra nőjetek!

***

Egy, kettő, három,
Macska ül az ágyon.
Fogadjunk egy icce borban,
Hogy ez tizenhárom!

***

Egy, kettő, három, négy,
te kis fiú, hová mégy?

Megyek a kőhíd alá játszani,
három vasat találni.

Vasat adom kovácsnak,
kovács nekem szénát ad.

Szénát adom bocinak,
boci nekem tejcsit ad.

Tejcsit adom mamának,
mama nekem popát ad.

Osváth Erzsébet: Jött őszanyó

Jött őszanyó hideg széllel,
Aranysárga vízfestékkel.
Sárgák lettek a levelek,
Fújtak, fújtak őszi szelek.

Fújtak, fújtak őszi szelek,
Lehullottak a levelek.
Itt vannak a fák alatt,
Látod a sok aranyat?

Radó Lili
Megérett a mogyoró

Kis mókus az idejét
odújában tölti,
harkályapó bekopog,
kipi-kopi jöjj ki!

Ide figyelj kiskomám,
nagy hírt hozok néked,
siess, mert a mogyoró,
mind egy szemig érett.

Osváth Erzsébet
 Falevelek 

Száguldanak 
Szárnyas szelek 
Repülnek a 
Falevelek. Őszi fákról 
Földre szállva 
Gondolnak a 
Letűnt nyárra. 
Fényes napra 
Víg madárra 
A sok kedves cimborára. Elszunnyadnak 
A fák alatt 
És álmodnak 
Tavaszt, nyarat.  

Krecsmáry László Hóember

December, december- 
készül már a hóember,
hóból van a pocakja,
hóból van a kobakja,
hóból van a kabátja,
hóból van a nadrágja,
hóból van a keze, lába,
hóból van a nyaka, válla,
hóból van a füle, szája.
Csak az orra répa,
csak a szeme szén, 
s egy lyukas lábas
csücsül a fején!