Elsős leszek - versek iskolakezdésre

                           ELSŐS LESZEK

                           - versek iskolakezdésre -

K. László Szilvia: Szeptemberi csengőszó

Szól a csengő, vár az osztály,
Szedd a lábad, érj oda!
Szeptember van, fiúk, lányok,
Kezdődik az iskola.
Matekóra, testnevelés,
Ének-zene, olvasás,
Év végére alig fér el
Fejemben a sok tudás.

Létay Lajos: A tanító néni

Harminchárom gyermek
s mindegyik kiváncsi,
mindent akar tudni,
mindent akar látni.

Harminchárom gyermek

ezerfélét kérdez –
no, itt megfelelniugyancsak nehéz lesz.

Harminchárom gyermek
mégis mindent megtud,
bár, kit faggat, kérdez,
senki annak nem súg.

Harminchárom gyermek
már csak azt nem érti,
hogy is tudhat annyit
egy tanító néni!

ÉNEK:

Hívogat az iskola

Kapuját kitárja

Kispajtásom gyere hát,

Menjünk iskolába.

Jó barátunk lesz a könyv

És a falitábla

Kispajtásom gyere hát,

Menjünk iskolába!

Számolunk és olvasunk

Vidám nóta járja

Kispajtásom, gyere hát

Menjünk iskolába.

Tasnády Varga Éva: Szól a csengő

 

Szól a csengő, tiszta hangon,
Gyertek, gyertek, gyerekek!
Vár a pad, és vár a tábla,
táskát tartson kezetek!
Szép a táska, bőre sárga,
benne a sok könyv, füzet,
sarokban a cserépkályha,
télen ad majd jó tüzet.
Szól a csengő, gyertek, gyertek!
Jöjjetek kicsik, nagyok!
Iskolánknak kapujából,
még egy nagyot kongatok.

Agnyija Barto: Első nap az iskolában

Mennyi, mennyi érdekesség,
mennyi, mennyi izgalom!
A tanító néni belép,
fel kell állni? Nem tudom.
Hogy nyílik fel szépen,
csendben a pad fényes fedele?
Ha felállok, mit kell tennem,
hogy ne csapjak zajt vele?
"A táblához gyere ki csak!"
- szól a néni s kimegyek,
a kezembe krétát is ad,
a krétával mit tegyek?
Megtanít ő türelemmel,
hogy kell húzni vonalat,
s hogy a táblát tenyeremmel
letörölni nem szabad.
Mennyi lány van itt! Lassacskán
tudom mindnek a nevét:
négy Annácska van, meg
aztán Sárikák és Erzsikék.
Első nap az iskolában,
padban ülök, figyelek,
nem moccantom fejem, lábam
- nagy dolog ez, gyerekek! 

Szalai Borbála: Utolérem a bátyámat

Mi tagadás, irigyeltem
Hogy a bátyám iskolás,
Hogy őneki gyerekjáték
Az írás, az olvasás.
Csodáltam, hogy milyen szépen
Formálja a betűket,
S hiába van sok belőlük,
Ismeri a nevüket.
Úgy megy neki az olvasás,
Akárcsak a vízfolyás
Hej - gondoltam -Mikor lesz már
Belőlem is iskolás!
S most, amikor beírattak
Iskolába az idén,
Megfogadtam: a bátyámat
Utolérem, bizony én!

Matos Maja: Elsős leszek

Akár hiszed, akár nem, Halacskákkal versengve,
Nagyon jó az én kedvem. Úszkáltam a tengerbe’
Tudod minek örülök? Homokváram összedűlt,
Iskolába kerülök. A sárkányom elrepült.

Szép volt a nyár, szép nagyon, Nincs már minek maradnom,
Sütkéreztem a napon. Van helyette más dolgom.
Játszottam és ugráltam, Nagy vagyok már iskolás,
Szaladgáltam, bringáztam. Kezdődjön a tanítás!

Donkó László: Elsős leszek

Kopogtat a vadgesztenye,
Vége van a nyárnak.
Anyu mondja: Ideje, hogy
Az isibe járjak!
Kinőttem az ovit, igaz,
Nagy legényke lettem,
S a csengettyűs iskolába
Megyek szeptemberben.
Elsős leszek, vár az osztály,
Számológép, tábla,
Eszes Péter, János vitéz
Hív az iskolába.
Aranyos tanító néni
Kézen fog, ne féljek,
Esztendőre a suliba
Várlak én is téged!

Reggel rám köszönt

"Reggel rám köszönt a fecske:
Hova mész, te gyerekecske?"
Mondom neki: "Hallod, fecske,
Nem vagyok már gyerekecske,
Fejszém vágtam kemény fába,
Sietek az iskolába.
Iskolás lesz majd belőlem,
Sokat tanulhatsz majd tőlem!" 




Létay Lajos: Mit akar a ceruza?

Az asztalon új ceruza
meghegyezve szépen
lássuk vajon hogyan ír,
hogyan áll a kézben?

Megmarkolja Palika,
nekiesik Péter,
de lám csak, a ceruza
botorkál, szökdécsel.

Erre húznák - arra megy,
csúszkál jobbra - balra,  
írkapapírról lelép
s karcol az asztalra.

Mit akar e ceruza?
Vesszőt, cukrot vár- e?
Miért nem ír betűket,
mint a Marikáé?

Nem tud - mondja Palkó,
még újra kipróbálja.
Nem baj, ő is jön velünk
ősszel iskolába. 

Galambos Bernadett: Irány a suli!

Véget ért a vidám nyár,
ó, de kár ez, ó de kár!
Fecskemadár útra indul,
fehér gólyánk messze száll!

Leengedjük a strandlabdát,
gumicsónak megpihen…
és a táskám, háti táskám
útra készen felveszem.

Vár az udvar, vár a suli,
vár a pad, a gyerekek,
mégis az a legszebb öröm,
ha tanítóm integet.

Átölel  és megcirógat:
„Mennyit nőttél bogaram!”
Gyere! Kezdjük, csengettek már,
sok a dolgunk, munka van! 

Gyurkovics Tibor: Iskola nyitogató

Iskola, iskola,
ki a csoda
jár oda?

A takács a kovács,
a kőműves meg az ács,
a kardjával odajár
kese lovon a huszár!

Itt tanulta meg az á-t
és a matematikát,
itt tanulta meg az ó-t,
mennyi szálat fon a pók.

Itt tanulta meg az í-t,
hogy a rózsa kivirít,
hogyan írja le az ú-t
s a Dunántúl csupa púp,
pörögtek az ő-k, az ű-k,
mint a fényes köszörűk.

Itt kezdte a hóember,
jaj de szép a december!
Itt sütötte meg a pék
a legelső kenyerét,
itt tanulta meg a csősz,
mikor sárgul meg az ősz,
minden ember itt tanulta
meg, hogy mennyit ér a munka,
á-t is, b-t is, c-t is,
itt tanulok én is!

Kinyújtom a kezemet,
ha ugyan elérem
a kilincset, s bemegyek
pirosan, fehéren,
körülöttem karikában
kürtös-fürtös kobakok,
itt tanult meg a halász is
készíteni csónakot,
itt tanulta meg az á-t
és a matematikát,
itt tanulta meg az ó-t,
hogyan kötik a csomót,
meg a d-t, meg a t-t,
emberek becsületét! 

Pataki Edit: Iskolába menni jó!

Halihó! Halihó! 
Iskolába menni jó!
Táskámban már minden benn: 
összes könyvem, füzetem, 
korong, gyurma, hurkapálca, 
színes, radír, toll, ceruza
kréta, ecset, vonalzó – 
sok kincsem van, csuda jó!

Tavasszal az óvodában 
daduskámtól elbúcsúztam. 
Dehogy vártam szeptemberre! 
Mégis eljött ma reggelre. 
Szívesebben labdáznék még, 
bújócskáznék, kirándulnék. 

Tegnap még a játszótéren 
szaladgáltam, nevetgéltem...
Ma meg megyek iskolába, 
rajtam van a hátitáska...
Betűk, számok gazdagsága 
engem csábít hódításra.

Most itt bátran bemegyek.
Rám vár ez a sok gyerek.
Hamarosan játszótársak 
leszünk, aztán meg barátok.
Tanítóm rám mosolyog... 
ÉN MÁR ISKOLÁS VAGYOK!

Veress Csilla: Elsõ nap az iskolában

Elköszönt a vakáció,
búcsút int a tarka nyár,
ködbundába burkolózva
Őszapó már erre jár.

Indulok az iskolába,
hátitáskám de nehéz!
Minden nálad? – kérdi anyu,
s utoljára belenéz.

Nagyon vártam ezt a percet,
hogy kisdiák lehessek,
társaimmal reggelente
iskolába mehessek.

Ezer kérdés zúg fejemben:
hol áll majd az én padom?
Lesz-e vajon jó barátom,
kinek kiflim od’adom?

Milyen lesz az elsõ óra?
Leckét ma már kapok-e?
Füzetemben piros csillag
Hamarosan ragyog-e?

Csengetéskor izgatottan
lépem át a küszöböt,
hangos szóval társaimnak
egy nagy „Sziát” köszönök!

Álmaimban, ó, de sokszor
bejártam e termeket,
Kék köpenyes kisdiákként
szõttem nagy-nagy terveket.

Számolás és betűvetés
mind oly fontos tudomány,
szorgalommal, tanulással
mindezt hamar tudom ám!

Könyvek, tollak, radírgumik,
vonalzók és egyebek,
Ezentúl a tanulásban
Hű társaim legyetek!

Tali Gitta: Iskolás vagyok

Isten veled, libikóka,
homokozó és mászóka,
oviudvar, déli alvás,
eztán emlék lesz csak – nem más.

Iskolás lett Laci, Sára
és a többi jóbarátja.
Anyu kezét szorongatva
lépnek be az iskolába.

Még egy puszi! Gyere értem!
És már nyílik a tanterem.
Szól a csengő, be kell lépni,
jól tudjuk, hogy nem kell félni.

Nagy zöld tábla, sok szép ábra,
s padsor vár a kisdiákra.
Elénk jön egy kedves néni,
tőle biztos nem kell félni.

Ő vár eztán minden reggel,
vele indul a napunk el.
Segít nekünk okosodni,
és fog rólunk gondoskodni.

Néhány hónap, s Miki, Panni
maga is tud már olvasni.
Év végén meg nincs más hátra,
készülni kell a szép nyárra.

Tóthárpád Ferenc: Mától kezdve…

Mától kezdve, végre én is iskolába járok.
Ceruzával, tollal máris ügyes kézzel bánok.
Elolvasom hamarosan, mi lesz mese este,
karácsonyra képeslapot én írok már Pestre.
Én mehetek vásárolni, anyu, hogyha fáradt.
Kiszámolom, mi marad, ha idead egy százast.

Tudnom kell a nagyvilágról minden fontos dolgot,
életünkben soha, semmi ne okozzon gondot.
Mert mire az iskoláim legvégére érek,
Apu, Anyu kézen fogva hajlott korba érnek.
Én fogom majd felolvasni, mi lesz műsor este,
nekem kell azt kiszámolni, százas elég lesz-e.

Ezért kedves kis iskolám, fogadjál be engem!
Tanítóim szeretete foganjon meg bennem!
Ajánljad fel nekem is a tudás gazdag fáját,
hadd olthassam  önmagamba legvirulóbb ágát!

 Szalai Borbála: Legyen öröm a tanulás!

Hangosabbak ma az utcák,
Gyerekektől népesek,
Valahogyan még a nap is
Szebben ragyog, fényesebb.
Izgatottan várt e napra
Minden kezdő kisdiák:
Az iskola előttük is
Kitárja ma kapuját.
Megtanulnak betűt vetni
A tétova kis kezek:
Csengő-bongó szép szavakkal
Telnek majd a füzetek,

Ma, amikor útnak indul
A sok kicsi iskolás,
Kívánjuk, hogy öröm legyen
Számukra a tanulás!