2012. november 28., szerda

Ősz barangol a fák között


ŐSZ BARANGOL A FÁK KÖZÖTT

 SOKSZÍNŰ POMPÁVAL"
  2012. (középcsoport)

                    "Őszi erdő ragyogó,  

                        Levélszőnyeg pompázó.
                        Festeni sem lehet szebbet,
                        Gyönyörű vagy, ó természet!"

Négy héten át ismerkedtünk a "kontyos-kendős Őszanyó" színeivel, kincseivel és gazdagságával óvodánkban. Ez idő alatt tettünk egy sétát az óvoda körül, közben gyönyörködtünk az őszi természet csodálatos színeiben, s a szorgos kis kezek faleveleket, őszi terméseket gyűjtöttek a kézműves foglalkozásokhoz. 






A kézműves foglalkozásokon az életkori sajátosságoknak megfelelően választottuk ki a tevékenységeket:
színes őszi leveleket ragasztottunk mozaikokból, krumpli nyomdával őszi levélszőnyeget készítettünk, levélképeket készítettünk préselt levelekből. 





Mialatt dolgoztak az ügyes kis kezek, a "Sárgul már, sárgul már" kezdetű dalt tanultuk meg. 
Kányádi Sándor nagyon szép versét is megtanultuk: 

                                              Kányádi Sándor: Látod-e, már ősz van
Látod-e, már ősz van,
A virág is fázik,
Napról-napra hervad,
Nem bírja sokáig.

Fakul a fák lombja,
Lehull nemsokára.
Előbb köd, majd hó hull
A megkopott tájra.




Őszanyó se érkezett hozzánk üres kézzel, kosara minden héten őszi termésekkel volt megrakva: gyümölcsökkel és zöldségekkel. Megfigyeltük a formájukat, megszagoltuk, megkóstoltuk őket, majd ötletes termésbábokat készítettünk belőlük.


"Répamobil" - így nevezte egy kisfiú a répából és krumpliból készült autókat. "Káposzta Kacsakisasszony" - a lányok műve.

 Íme a végeredmény!

Pihenésképpen népi gyermekjátékokat játszottunk: Lipem-lopom a szőlőt, Zöld paradicsom, Hej, a sályi piacon...
Éneket is tanultunk Alma, alma ... címmel, majd megpróbáltuk megérinteni az almát "a fán".



A kis mókus diót is gyűjtött nekünk, amit miután megfigyeltünk és megkóstoltunk, le is festettük.


Megtanultuk Csoóri Sándor nagyon szép kis versét:


                                    Csoóri Sándor: Dióbél bácsi  

Ki lakik a dióhéjban? 
Nem lakhat ott bárki, 
Csak Dióbél bácsi. 
Ha rácsapsz a dióhéjra 
Kinyílik a csontkapuja 
És cammogva előmászik 
Vén Dióbél bácsi- 
Csak a szádat 
Tátsd ki! 

Meséket is olvastunk, amiket el is játszottunk pálcikabábokkal. Kedvenc mesénk Vlagyimir Szutyejev meséje, melynek címe: Az alma.    

                                     Vlagyimir Szutyejev: Az alma


Késő őszre járt az idő. A fákról már réges-régen lehullottak a levelek, egyedül csak a vadalmafa legtetején árválkodott egyetlen alma.
     Nyúl futott át az erdőn, és meglátta az almát. Hogyan lehetne megszerezni? Nagyon magasan van – nem tud odáig felugrani.
    – Kárr – kár! Körülnéz a Nyúl, és meglátja, hogy a szomszédos fenyőfán ott üldögél a Varjú, és jóízűen nevet rajta.
     – Hallod-e, Varjú koma! – kiáltotta a Nyúl. – Szakítsd le nekem az almát.
     Varjú átrepült a fenyőről a vadalmafára, és letépte az almát. De az kiesett a csőréből, le a földre.
     – Köszönöm szépen, Varjú koma! – kiáltotta Nyúl, és fel akarta venni az almát, de az – uramfia, mit látnak szemei?! – szusszant egyet és elszaladt. 
     – Hát ez meg miféle csoda? 
     Megijedt a Nyúl, de aztán rájött, mi történt. Az alma a fa alatt összegömbölyödve alvó Sündisznócska hátára pottyant. Az álmából fölriasztott Sündisznócska ijedtében futásnak eredt, és tüskéin magával vitte az almát is.
     – Állj meg, állj meg! – kiáltozott a Nyúl. – Hová viszed az almámat?
     – Ez az én almám. Leesett a fáról, és én elkaptam.
     Nyúl odaugrott Sündisznócskához.
     – Azonnal add vissza az almámat! Én találtam rá!
     Odarepült hozzájuk a Varjú is.
     – Felesleges vitáznotok, ez az én almám, én téptem le a fáról, magamnak!
     Sehogy sem tudtak megegyezni, mindegyikük a magáét hajtogatta, kiabálta: 
     – Ez az én almám, az enyém!
      Veszekedésük felverte az erdő csendjét. Verekedésig fajult a dolog: a Varjú csőrével belecsípett a Sündisznócska orrába, a Sündisznócska tüskéivel megszúrta a Nyulat, a Nyúl pedig oldalba rúgta a Varjút...
     Ekkor ért oda hozzájuk a Medve. Rájuk bömbölt:
     – Mi történik itt?! Mi ez a lárma?!
     Azt felelik neki a verekedők:
     – Medve, te vagy itt az erdőn a leghatalmasabb, a legbölcsebb. Légy te a bíró. Azé legyen az alma, akinek te ítéled.
     Ezzel elmesélték a Medvének, hogy s mint esett a dolog. Medve gondolkodott, töprengett egy ideig, megvakarta a füle tövét, aztán megkérdezte:
     – Ki találta az almát?
     – Én! – felelte a Nyúl.
     De ki tépte le a fáról?
     – Bizony, hogy én! – károgta a Varjú.
     – Jól van. De ki kapta el?
     – Én kaptam el! – kiáltotta a Sündisznócska.
     – Nos hát akkor – ítélte a Medve – mindhármótoknak joga van az almára.
     – De csak egy almánk van! – kiáltotta egyszerre a Sündisznócska, a Nyúl és a Varjú.
     – Osszátok el az almát szép egyforma darabkákra, és mindegyiktek vegye el a maga részét.
     Megint egyszerre kiáltották mind a hárman:
     – Hogy a csudába nem jutott ez az eszünkbe?!
     Sündisznócska elvette az almát, és négy egyforma részre vágta. Egy darabot a Nyúlnak kínált.
     – Tessék, ez a tiéd, Nyúl, mert te láttad meg elsőnek.
     A másodikat a Varjúnak adta.
     – Ez a tiéd, mert te tépted le.
     A harmadik darabot ő nyelte le.
     – Ez az enyém, mert én kaptam el az almát.
     A negyedik darabkát pedig a Medve mancsába nyomta.
     – Ez a tiéd, Medve.
     – Ugyan, miért? – ámuldozott a Medve.
     – Azért, mert te békítettél össze és vezettél a helyes útra bennünket!
     És mindannyian megették a részüket az almából, és mindenki elégedett volt, mert a Medve igazságosan döntött, senkit sem bántott meg.

Read more: http://www.operencia.com/gyermekoldalak/magyar-irodalom/mesek-toertenetek/mesek-allatokrol/1568-vlagyimir-szutyejev-az-alma#ixzz2DYLydFgY


Nagyon gazdag, eseménydús hetek után az elkészült produktumok kikerültek a falakra, az előcsarnokot díszítették. 

Az utolsó projektzáró napra meghívtuk a gyerekek hozzátartozóit is, akiknek bemutattuk mindazt, amit e négy hét alatt tanultunk, és megmutattuk nekik is az elkészített munkáinkból a kiállítást. 
A gyerekek izgatottan készülődtek a családtagok fogadására. Csupa őszi termésből ételeket készítettek és tálaltak fel: majonézes krumplival és sütőtökkel kínálták meg vendégeiket. Desszertként befőttet fogyasztottak.








A gyerekek nagyon ügyesek voltak, sikerült lenyűgözniük a szülőket tudásukkal és tehetségükkel.
A sikeresen lezárt nap végén jutalmul egy-egy általam készített tököt kaptak ajándékba.





Az őszi projektünk megvalósításával a kitűzött céljainkat elértük. Az értékelések során nemcsak a gyerekek, de a szülők részéről is pozitív visszajelzéseket kaptunk, ami arra ösztönöz minket, hogy a továbbiakban is hasonló módon folytassuk tevékenységünket.


___________________________________________________________________

"ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN ÚJRA..." - 2013 (Nagycsoport)
__________________________________________________________________________________

Idén újra meglátogatott minket őszanyóka és őszapóka és mi nagy szeretettel fogadtuk.

Papp Márta: Ősz apóka

 

Ősz apóka köpönyege
Hej, de tarka- barka            
Úgy látszik, hogy sárga,
Piros falevélből varrta.
Tarka-barka köpenyének
Sok a zsebe, ránca.
Hull a dió, hull az alma,
Ha köpenyét rázza.
Szereti is ősz apókát
A sok apró gyerek.
Gyümölcsöt ad a
Lehullót falevelek helyett.



Az óvoda körüli séta alatt faleveleket gyűjtöttünk, amelyeknek megcsodáltuk különleges színeit és ujjbeggyel mi is tarka levélszőnyeget festettünk és szép őszi fát.


Bartos Erika: Őszi nyuszi
Rajzoltam egy piros házat,
ki is lakjon benne?
Színes őszi falevélből
egy nyuszi jó lenne!
 
Elkezdem a pocakjánál,
második a feje,
bordó lesz a lábacskája,
zöld levél a keze!
 
Hosszú füle sárga, barna,
farkincája kerek.
Fogd a tollat, rajzolj neki
orrot, szájat, szemet!

A lepréselt levelekből őszi nyuszikat készítettünk.






                   

                                  Megtanultuk    Kovács Barbara: Levél a szélben  című versét.

Egy kis huncut szélgyerek
Falevelet kergetett.
Össze-vissza kavarta,
Feldobálta magasra.
Rászórta a fejemre, 
Leráztam én nevetve.
Feldobáltam, fel az égbe,
Kapaszkodjon meg a szélbe.

 Az ősztündér sok kincsét is elküldte nekünk, amiket mi megcsodáltunk, megkóstoltuk és felhasználtunk, különböző őszi díszeket készítettünk belőlük.




          Savanyúságot is "raktunk be" és kompótot is készítettünk: kiszíneztük a zöldségeket és gyümölcsöket, kivágtuk és beragasztottuk a befőttesüvegbe. Nagyon szépek lettek az elkészült munkák és élvezet volt nézni, ahogy a gyerekek segítették egymást és összedolgoztak.


 A gyerekek által összegyűjtött gyümölcsökből gyümölcs-salátát készítettünk, ami mindenkinek nagyon ízlett.






 Az állatokról is tanultunk, hogy hogyan készülnek ők fel a hosszú, hideg télre. A süncsalád által begyűjtött gyümölcsöket is szétválogattuk, megszámoltuk, összehasonlítottuk a halmazokat, hogy hol van több/kevesebb, ugyanannyi.


 A süniket gyurmából is megformáztuk:





                                             Patrik: " Nézd csak, Boti, hogy szúr a tüskéje!"



A gyerekek nagy érdeklődéssel hallgatták meg Gárdonyi Géza: Ugri meg Bugri című meséjét, majd elő is adták társaiknak bábokkal.



Mivel a mókusok nagyon szeretik a makkot, MAKK MARCIT is ragasztottunk. Íme:

 "Munka után édes a pihenés" -tartja a mondás - a végén mi is megpihentünk.




Gedeon Ferke: Őszi vers
Hull a levél,

Szelíd napfény mosolyog,
Itt van az ősz:
Tudjátok-e, mit hozott?

Sárga körtét, piros almát,
Friss diót,
Csak úgy hinti, csak úgy szórja a sok jót.

Mit hozott még?
Hát a kedves szüretet,
Szőlőt, szilvát, meg
Sok hulló levelet.

Szelíd, szép ősz
Jó hogy jöttél,
Szeretünk. Megköszönjük
Amit hoztál, minekünk.

Kopasz fákon,
Ha elmúlik majd a tél -
Újra kihajt,
Újra zöldül a levél. 










2012. november 9., péntek

Téli versek, mesék, dalok







                                                        ITT A TÉL, HULL A HÓ,
                                                        ÉRKEZIK MÁR TÉLAPÓ!




Kisfiú:
    Ugye te vagy a Mikulás?
    Nyomban megismertelek
    A szép piros kabátodban
    Rögtön észrevettelek.
    Ezt a nehéz teli zsákot
    Messzire kell cipelned?
    Én már erős fiú vagyok
    És szívesen segítek.

Kislány:
   Kedves, jó Mikulás, szépen megérkeztél.
   Bizony nagyon vártuk, hogy ajtónkon belépjél.
   Elmondjuk a verset, amit megtanultunk?
   Ugye meghallgatod? Éneket is tudunk!

Ének:
    Télapóka, Télapóka nagy örömmel vártunk.
    Örülünk, hogy itt vagy újra az oviban, nálunk.
    Megköszönjük, amit hoztál, meg is esszük mindet
    És aztán a jövő télen megint várunk téged.


ÉNEK: Szívünk rég ide vár,
Télapó, gyere már!
Jöjj el, éljen a tél!
Tőled senki se fél.
Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát!
Hulljon rá pihehó,
Szánkón siklani jó!
Évi és Peti vár,
Télepó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.
Szívünk rég ide vár,
Télepó, gyere már!
Jöjj el, éljen a tél!
Tőled senki se fél. 

Köszöntő

Bácsik , nénik, apák, anyák
Isten hozta ide hozzánk
De jól tették, hogy eljöttek,
Látni a mi ünnepünket.

Cseng a dalunk, zeng a versünk
Örüljenek együtt velünk
Ennek a szép vìg órának
A Mikulás várásának.


                                  Mikulás21



 Jön a Mikulás

Jön már itt a Mikulás
Fehér prémes hósapkás.
Hétmérföldes csizmája,
A világot bejárta.
A hatalmas puttonya,
Ajándékkal megrakva.
Jó gyerekek megkapják
Megtelnek a kiscsizmák.



Hegyen, völgyön mély a hó-
lassan lépked Télapó.
Ősz szakállán dér rezeg,
Messzi földről érkezett.
Kampós botja imbolyog-
Puttonyába' mit hozott?
Mindenféle földi jót,
Dundi diót, mogyorót.
Lassan lépked, mély a hó-
Siess jobban, Télapó!



Télapó az úton

Szarvas húzza szélsebesen
Télapóka szánkóját
Száguld a nagy hómezőkön,
El is hagy már hét határt.
Ajándékok szépen, sorban
A hatalmas zsákokban
Télapóka becsempészi
A cipőkbe suttyomban.
Sietős az útja nagyon,
Rövid már az éjszaka
Várja őt az ablakokban
még sok üres kiscsizma.

 Donászy Magda: Télapó ünnepén
Tipp-topp, tipp-topp,
Ki jön a nagy hóban?
Kipp-kopp, kipp-kopp,
Ki van az ajtóban?
Itt van már a
nagyszakállú
Télapó! Csupa hó!
Puttonyában dió, mogyoró!
Csitt-csatt, csitt-csatt,
örül a sok gyermek.
Hipp-hopp, hipp-hopp,
Télapó itt termett.
Mit hozott a
nagyszakállú
Télapó? Csupa jó!
Puttonyában dió, mogyoró!
Mikulás várása

Kiscipőmet kitisztítom fényesre
Kiteszem az ablakunkba ma este
Ha erre jár a Mikulás, meglátja
Tudom belenyúl jó mélyen a zsákjába.
Nincs ott hìja a diónak, fügének
Szinig tölti mind a két kis cipőmet.
Azt hiszem, hogy virgácsot most nem kapok
A Mikulás tudja ám , hogy jó vagyok.

Mikulás

Esik a hó fúj a szél, jó Mikulás útra kél
Nagy bot van a kezében,sapka van a fejében
Meleg csizma a lábán, tele puttony a hátán.
Puttonyában sok-sok jó, játék, füge, mogyoró.
De csak az kap belőle, kinek nevét előre
Aranyos angyalka ezüst könyvbe beírta.
Istenem de jó lenne,
Ha az enyém bent lenne.
Kérlek szépen gondolj rám
Írd be majd a nevemet,
Ígérem, hogy jó leszek.

Mikulás

Jó Mikulás bácsi, Isten hozott nálunk
Csakhogy itt vagy végre olyan régen vártunk
Sokfelé járhattál, ugye elfáradtál
Mire a zsákoddal idáig jutottál.
Foglalj helyet kérlek a nagy karosszékben
Nézd itt a jó meleg kályha közelében.
Ez a teli nagy zsák megnyomta a hátad
Biztos nehéz ilyen öreg bácsikának.

Hogy megkönnyebbüljön, üresítsd ki kérlek
Hisz leroskad tőle gyenge öreg térded.
Ami benne van itt, jó helyre kerülne
Neki a sok gyermek bizony megörülne.
Cukrot, fügét, diót, szépen elosztanánk
Jóságos szívedet örvendve áldanánk.








Ének ... Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás

Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!

Jó, hogy jössz, jó, hogy jössz, minden gyerek vár!

Krumplicukor, csokoládé, jaj, de jó!

De a virgács jó gyereknek nem való!

Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Jó, hogy jössz, jó, hogy jössz, Téged várunk már!



 Ének:        Fehér, havas utakon halkan lépeget.
          Megzörgeti ablakom, vajon ki lehet?
          Mikulás, Mikulás, jöjj el hozzánk már,
          Minden kedves óvodás szív repesve vár!





Mentovics Éva: Mikulás-Köszöntő


Édes, kedves Mikulás,
köszöntünk most téged.
Eljöttél az idén is,
ahogy megígérted.
Látjuk, hogy a tartásod
teli zsáktól görnyedt.
Rakd le nehéz puttonyod,
pihenj meg egy csöppet!
Sok-sok színes ajándék
nyomja fáradt vállad.
Tudjuk, hogy a Világot
több százszor bejártad.
Tudjuk, hogy a szánoddal
tovasiklasz újra.
Néhány darab sütivel
gyűjts erőt az útra.
 


Ének … Megjött már a tél
Megjött már a tél, lehullott a hó,
minden gyermek örömére puha takaró,

Az ereszeken jégcsap csilingel,

mikuláskor minden gyermek vígan énekel:

Csingling-ling, száncsengő, jaj de szépen szól,
Mikulás csomagban csörgő mogyoró.

csingling-ling, száncsengő, jaj de szépen szól,

Mikulás csomagban csörgő mogyoró


Ének:  Téli este, holdas este,
          halkan hull a hó.
          Téli este, holdas este,
          siklik egy szánkó.
          Itt egy ablak, ott egy ablak,
          halkan kinyílik.
          Kis cipőbe, nagy cipőbe,
          ajándék hullik.
          Másnap a sok gyermek arca
          csupa ragyogó.
          Vígan mondják: "Itt járt a jó
          öreg Télapó!"



Ének … Sűrűn hull a hó

Sűrűn hull a hó, eljött Télapó
Ragyog a jég, hìv a szánkó és a hógolyó.
Vidámak vagyunk, szánkóról álmodunk
Ilyenkor a kandallónál mi nem maradunk.
Csingling-ling, csingling-ling, szól a csengettyű
Porzik a patkó, száll a szánkó jaj de nagyszerű. 


Első hó


Ébredjetek gyerekek
Csoda történt éjjel.
Megérkezett Télapó
Csillagot szórt széjjel.


Fehér köntöst is hozott
A bokroknak, fáknak
Nézzétek, hogy örülnek
Most már nem is fáznak.


Mind:    Tipp-topp, tipp-topp, ki jön a nagy hóban?
          Kipp-kopp, kipp-kopp, ki van az ajtóban?
Megjött a nagy szakállú Télapó,
A zsákjában piros alma, mogyoró.


Magosrévi Jolán: Várjuk a Mikulást
Jó Mikulás bácsit
Jaj, de nagyon várom!
Nemsokára eljön
Csilingelő szánon.
Almával, dióval
Teli van a zsákja.
Bőven mér belőle
Minden topánkába.
Kis cipőmet kitisztítom fényesre,
Kiteszem az ablakunkba ma este,
Ha erre jár a Mikulás, meglátja,
Tudom, benyúl jó mélyre a zsákjába!
Nincs ott híja a diónak, fügének...
Színig tölti mind a két kis cipőmet.
Azt hiszem, hogy virgácsot most nem kapok:
A Mikulás tudja ám, hogy jó vagyok!

Télapóváró
Csöpi madár furcsa madár, nappal alszik, éjszaka száll,
Kovácsékhoz benéz s mit lát? két pár apró gyerek csizmát.
Ajtó nyílik, papucs koppan, Jutka súgja nagy titokban -
ott a csizma az ablakban.
Csöpi madár mérges nagyon folyton benéz az ablakon.
Miért késik öregapó? Várja Jutka, várja Kató
Várja Marcsa, várja Pista, S az éjszakát átalussza?!
Ilyen csodát még ki látott?! Szedje hamar azt a zsákot!
Télapóka megszívleli, s a nagy könyvet eloveszi.
A sok kedves névre, címre felderül az Öreg szíve.
Csúszik a szán, síkos a hó, indul máris öregapó.
Hegyen-völgyön, bércen által a sötét éjszakával.
Rácsos kapu, rácsos ablak, Jó Péterék itten laknak.
Ajándékot adna apó Péternek is, de csak ha jó.
Egy nagy nyitott ablak alatt Télapó most állva marad.
Kovács Jutka, Kovács Pista övék-e két pár csizma?
Jót hallottam róluk nemrég, jár nekik hát egy kis emlék.
Ujjong-kacag Jutka, Pista megtelt mindkét apró csizma.
Játék, labda, baba, mackó... csoki is van, ez a nagy szó.
Csöpi madár rájuk nevet, jól jár mindig a kisgyerek
ha szorgalmas szót fogadó, ez üzeni Télapó.


Donászy Magda: Télapó ünnep
Itt van már a Télapó,
Tele van a zsákja,
Mosolyog az arca
Örömünket látva.
Énekeljünk néki, senki
nem vár biztatásra.
Így búcsúzik tőlünk:
A viszont látásra!

ÉNEK: Ég a gyertya, ég, 

el ne aludjék

Aki lángot akar látni,

mind leguggoljék.




Ég a gyertya, ég, 

Az adventi négy,

A szívünkből a szeretet,

Ki ne aludjék .



Fésűs Éva: December, december...
December, december,
a világ csilingel,
hóember hófején
fazék a cilinder.
Kis bunda, nagy bunda,
kell már a szőrkucsma,
hópaplant sző a tél
medvére, mókusra.
Kis csizma, nagy csizma
csikorgó hóban jár,
piros kis orroddal
cinegét foghatnál.
December deret fúj,
december fagyot hoz,
a világ mégiscsak
ünnepre harangoz.
Hamvadó alkonyban
csillag gyúl faágon,
meglátod, egyszer csak
itt lesz a karácsony!
Pásztorok hirdették,
angyalok dalolták,
meséknél szebb ez a
tündöklő valóság!










                       A három fenyőfa



Három fenyőfa állt egy dombtetőn.
A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő volt nem olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán nagyon kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.
- Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő. - sóhajtotta ez a kicsike fa.
Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.
- Bárcsak eljönne értem Télapó, és elvinne karácsonyfának ! - sóhajtott a Legnagyobb fenyő.
- Bárcsak engem vinne ! - mondta a Kisebbik fenyő.
- Bárcsak engem választana ! - kívánta a Harmadik Fácska.
Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott repülni.
- Kérlek Legnagyobb fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt ? - szólította meg félénken a kismadár a fát.
- Nem lehet ! - mondta a Legnagyobb fenyő- Nem használhatok madarakat az ágaim közt, mert éppen karácsonyfának készülök.
- Pedig úgy fázom - panaszolta a kismadár, a Legnagyobb fenyő azonban nem is válaszolt.
Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyőhöz.
- Kedves Kisebbik fenyő megengednéd, hogy itt maradjak az ágaid között ? - kérdezte.
- Nem ! - felelte a Kisebbik fenyő. - Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának.
Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához.
- Drága kicsi fenyő, itt maradhatnék az ágaid között ? - kérdezte.
- Hogyne maradhatnál kismadár - felelte a Harmadik Fácska. - Búj csak egészen hozzám. Majd megmelegítelek, amennyire csak tőlem telik.

A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak.
Mind a három fácska látta az apró csengettyűket. Egy rénszarvas húzta szép, kicsi szánkón csüngtek, amelyből most kiszállott az utasa.
- Télapó vagyok- mondta - Karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára...
- Vigyél engem ! - kiáltotta a Legnagyobb fenyő.
- Engem vígy ! - ágaskodott a Kisebbik fenyő.
A Harmadik Fácska azonban meg sem szólalt.
- Te nem szeretnél eljönni ? - kérdezte tőle a Télapó.
- Dehogynem ! Nagyon szeretnék - felelte a Harmadik Fácska - De hát itt kell maradnom , hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.
- Kicsike fa - mondta a Télapó - te vagy a legszebb fácska a világon ! Téged viszlek magammal.
Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a kismadárkával együtt, majd maga is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi havon...


                      


















                                                             BOLDOG , BÉKÉS ÜNNEPEKET !





Csend ült rétre, völgyre, bércre,
hó-illatú esti csend.
Ág se moccan, lomb se rezzen,
lám, a szél is elpihent.

Nem fúj testes hóbuckákat,
nem ráz kopár gallyakat,
elcsitult egy fenyőágon,
szótlan, szinte hallgatag.

Harang szól az esti csendben,
gyertya fénylik, s halld: amott
apró csengők csilingelnek
karácsonyi dallamot.

Pilinkélő hó szikrázik,
völgyön, bércen hűs lepel…
csillag gyúl a messzi égen,
lám, a menny is ünnepel!

Örömódát dúdol ajkunk,
a szeretet szép dalát…
csillámfényű varázs lengi
át az egész éjszakát.






Forrás: szépi.hu
           dalokversek.hu
           http://kiflieslevendula.blogspot.ro
           http://www.csaladivilag.hu

1. Gryllus Vilmos: Karácsonyi angyalok
               http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=xZ8sW_s1xfM

2. Deák Bill Gyula, Varga Miklós, Vikidál Gyula: Betlehemi királyok 
            http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=kCre9ZQawqg#t=82s
3. Gryllus Vilmos: Gyújtsunk gyertyát
            http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=GkI090DLEIM
4. Cseh Tamás: József
             http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=pWQjU2GFReI
5. Alma: Karácsonyi dal
            http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=DvV4nJh4ZTk
6. Gryllus Vilmos: Szálljatok le, szálljatok le
             http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=tIRY4C