Ősz barangol a fák között

ŐSZ BARANGOL A FÁK KÖZÖTT

 SOKSZÍNŰ POMPÁVAL"

  2012. (középcsoport)

                    "Őszi erdő ragyogó,  

                        Levélszőnyeg pompázó.
                        Festeni sem lehet szebbet,
                        Gyönyörű vagy, ó természet!"

Négy héten át ismerkedtünk a "kontyos-kendős Őszanyó" színeivel, kincseivel és gazdagságával óvodánkban. Ez idő alatt tettünk egy sétát az óvoda körül, közben gyönyörködtünk az őszi természet csodálatos színeiben, s a szorgos kis kezek faleveleket, őszi terméseket gyűjtöttek a kézműves foglalkozásokhoz. 

A kézműves foglalkozásokon az életkori sajátosságoknak megfelelően választottuk ki a tevékenységeket:

színes őszi leveleket ragasztottunk mozaikokból, krumpli nyomdával őszi levélszőnyeget készítettünk, levélképeket készítettünk préselt levelekből. 

Mialatt dolgoztak az ügyes kis kezek, a "Sárgul már, sárgul már" kezdetű dalt tanultuk meg. 

Kányádi Sándor nagyon szép versét is megtanultuk: 

                                              Kányádi Sándor: Látod-e, már ősz van

Látod-e, már ősz van,
A virág is fázik,
Napról-napra hervad,
Nem bírja sokáig.

Fakul a fák lombja,
Lehull nemsokára.
Előbb köd, majd hó hull
A megkopott tájra.

Őszanyó se érkezett hozzánk üres kézzel, kosara minden héten őszi termésekkel volt megrakva: gyümölcsökkel és zöldségekkel. Megfigyeltük a formájukat, megszagoltuk, megkóstoltuk őket, majd ötletes termésbábokat készítettünk belőlük.

"Répamobil" - így nevezte egy kisfiú a répából és krumpliból készült autókat. "Káposzta Kacsakisasszony" - a lányok műve.

 Íme a végeredmény!

Pihenésképpen népi gyermekjátékokat játszottunk: Lipem-lopom a szőlőt, Zöld paradicsom, Hej, a sályi piacon...

Éneket is tanultunk Alma, alma ... címmel, majd megpróbáltuk megérinteni az almát "a fán".

A kis mókus diót is gyűjtött nekünk, amit miután megfigyeltünk és megkóstoltunk, le is festettük.

Megtanultuk Csoóri Sándor nagyon szép kis versét:

                                    Csoóri Sándor: Dióbél bácsi  

Ki lakik a dióhéjban? 
Nem lakhat ott bárki, 
Csak Dióbél bácsi. 
Ha rácsapsz a dióhéjra 
Kinyílik a csontkapuja 
És cammogva előmászik 
Vén Dióbél bácsi- 
Csak a szádat 
Tátsd ki! 

Meséket is olvastunk, amiket el is játszottunk pálcikabábokkal. Kedvenc mesénk Vlagyimir Szutyejev meséje, melynek címe: Az alma.    

                                     Vlagyimir Szutyejev: Az alma

Késő őszre járt az idő. A fákról már réges-régen lehullottak a levelek, egyedül csak a vadalmafa legtetején árválkodott egyetlen alma.
     Nyúl futott át az erdőn, és meglátta az almát. Hogyan lehetne megszerezni? Nagyon magasan van – nem tud odáig felugrani.
    – Kárr – kár! Körülnéz a Nyúl, és meglátja, hogy a szomszédos fenyőfán ott üldögél a Varjú, és jóízűen nevet rajta.
     – Hallod-e, Varjú koma! – kiáltotta a Nyúl. – Szakítsd le nekem az almát.
     Varjú átrepült a fenyőről a vadalmafára, és letépte az almát. De az kiesett a csőréből, le a földre.
     – Köszönöm szépen, Varjú koma! – kiáltotta Nyúl, és fel akarta venni az almát, de az – uramfia, mit látnak szemei?! – szusszant egyet és elszaladt. 
     – Hát ez meg miféle csoda? 
     Megijedt a Nyúl, de aztán rájött, mi történt. Az alma a fa alatt összegömbölyödve alvó Sündisznócska hátára pottyant. Az álmából fölriasztott Sündisznócska ijedtében futásnak eredt, és tüskéin magával vitte az almát is.
     – Állj meg, állj meg! – kiáltozott a Nyúl. – Hová viszed az almámat?
     – Ez az én almám. Leesett a fáról, és én elkaptam.
     Nyúl odaugrott Sündisznócskához.
     – Azonnal add vissza az almámat! Én találtam rá!
     Odarepült hozzájuk a Varjú is.
     – Felesleges vitáznotok, ez az én almám, én téptem le a fáról, magamnak!
     Sehogy sem tudtak megegyezni, mindegyikük a magáét hajtogatta, kiabálta: 
     – Ez az én almám, az enyém!
      Veszekedésük felverte az erdő csendjét. Verekedésig fajult a dolog: a Varjú csőrével belecsípett a Sündisznócska orrába, a Sündisznócska tüskéivel megszúrta a Nyulat, a Nyúl pedig oldalba rúgta a Varjút...
     Ekkor ért oda hozzájuk a Medve. Rájuk bömbölt:
     – Mi történik itt?! Mi ez a lárma?!
     Azt felelik neki a verekedők:
     – Medve, te vagy itt az erdőn a leghatalmasabb, a legbölcsebb. Légy te a bíró. Azé legyen az alma, akinek te ítéled.
     Ezzel elmesélték a Medvének, hogy s mint esett a dolog. Medve gondolkodott, töprengett egy ideig, megvakarta a füle tövét, aztán megkérdezte:
     – Ki találta az almát?
     – Én! – felelte a Nyúl.
     De ki tépte le a fáról?
     – Bizony, hogy én! – károgta a Varjú.
     – Jól van. De ki kapta el?
     – Én kaptam el! – kiáltotta a Sündisznócska.
     – Nos hát akkor – ítélte a Medve – mindhármótoknak joga van az almára.
     – De csak egy almánk van! – kiáltotta egyszerre a Sündisznócska, a Nyúl és a Varjú.
     – Osszátok el az almát szép egyforma darabkákra, és mindegyiktek vegye el a maga részét.
     Megint egyszerre kiáltották mind a hárman:
     – Hogy a csudába nem jutott ez az eszünkbe?!
     Sündisznócska elvette az almát, és négy egyforma részre vágta. Egy darabot a Nyúlnak kínált.
     – Tessék, ez a tiéd, Nyúl, mert te láttad meg elsőnek.
     A másodikat a Varjúnak adta.
     – Ez a tiéd, mert te tépted le.
     A harmadik darabot ő nyelte le.
     – Ez az enyém, mert én kaptam el az almát.
     A negyedik darabkát pedig a Medve mancsába nyomta.
     – Ez a tiéd, Medve.
     – Ugyan, miért? – ámuldozott a Medve.
     – Azért, mert te békítettél össze és vezettél a helyes útra bennünket!
     És mindannyian megették a részüket az almából, és mindenki elégedett volt, mert a Medve igazságosan döntött, senkit sem bántott meg.

Read more: http://www.operencia.com/gyermekoldalak/magyar-irodalom/mesek-toertenetek/mesek-allatokrol/1568-vlagyimir-szutyejev-az-alma#ixzz2DYLydFgY

Nagyon gazdag, eseménydús hetek után az elkészült produktumok kikerültek a falakra, az előcsarnokot díszítették. 

Az utolsó projektzáró napra meghívtuk a gyerekek hozzátartozóit is, akiknek bemutattuk mindazt, amit e négy hét alatt tanultunk, és megmutattuk nekik is az elkészített munkáinkból a kiállítást. 

A gyerekek izgatottan készülődtek a családtagok fogadására. Csupa őszi termésből ételeket készítettek és tálaltak fel: majonézes krumplival és sütőtökkel kínálták meg vendégeiket. Desszertként befőttet fogyasztottak.

A gyerekek nagyon ügyesek voltak, sikerült lenyűgözniük a szülőket tudásukkal és tehetségükkel.

A sikeresen lezárt nap végén jutalmul egy-egy általam készített tököt kaptak ajándékba.

Az őszi projektünk megvalósításával a kitűzött céljainkat elértük. Az értékelések során nemcsak a gyerekek, de a szülők részéről is pozitív visszajelzéseket kaptunk, ami arra ösztönöz minket, hogy a továbbiakban is hasonló módon folytassuk tevékenységünket.

___________________________________________________________________

"ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN ÚJRA..." - 2013 (Nagycsoport)

__________________________________________________________________________________

Idén újra meglátogatott minket őszanyóka és őszapóka és mi nagy szeretettel fogadtuk.

Papp Márta: Ősz apóka

 

Ősz apóka köpönyege Hej, de tarka- barka             Úgy látszik, hogy sárga, Piros falevélből varrta. Tarka-barka köpenyének Sok a zsebe, ránca. Hull a dió, hull az alma, Ha köpenyét rázza. Szereti is ősz apókát A sok apró gyerek. Gyümölcsöt ad a Lehullót falevelek helyett. Az óvoda körüli séta alatt faleveleket gyűjtöttünk, amelyeknek megcsodáltuk különleges színeit és ujjbeggyel mi is tarka levélszőnyeget festettünk és szép őszi fát. Bartos Erika: Őszi nyuszi Rajzoltam egy piros házat, ki is lakjon benne? Színes őszi falevélből egy nyuszi jó lenne!   Elkezdem a pocakjánál, második a feje, bordó lesz a lábacskája, zöld levél a keze!   Hosszú füle sárga, barna, farkincája kerek. Fogd a tollat, rajzolj neki orrot, szájat, szemet! A lepréselt levelekből őszi nyuszikat készítettünk.                                                       Megtanultuk    Kovács Barbara: Levél a szélben  című versét. Egy kis huncut szélgyerek Falevelet kergetett. Össze-vissza kavarta, Feldobálta magasra. Rászórta a fejemre,  Leráztam én nevetve. Feldobáltam, fel az égbe, Kapaszkodjon meg a szélbe.  Az ősztündér sok kincsét is elküldte nekünk, amiket mi megcsodáltunk, megkóstoltuk és felhasználtunk, különböző őszi díszeket készítettünk belőlük.           Savanyúságot is "raktunk be" és kompótot is készítettünk: kiszíneztük a zöldségeket és gyümölcsöket, kivágtuk és beragasztottuk a befőttesüvegbe. Nagyon szépek lettek az elkészült munkák és élvezet volt nézni, ahogy a gyerekek segítették egymást és összedolgoztak.  A gyerekek által összegyűjtött gyümölcsökből gyümölcs-salátát készítettünk, ami mindenkinek nagyon ízlett.  Az állatokról is tanultunk, hogy hogyan készülnek ők fel a hosszú, hideg télre. A süncsalád által begyűjtött gyümölcsöket is szétválogattuk, megszámoltuk, összehasonlítottuk a halmazokat, hogy hol van több/kevesebb, ugyanannyi.  A süniket gyurmából is megformáztuk:                                              Patrik: " Nézd csak, Boti, hogy szúr a tüskéje!" A gyerekek nagy érdeklődéssel hallgatták meg Gárdonyi Géza: Ugri meg Bugri című meséjét, majd elő is adták társaiknak bábokkal. Mivel a mókusok nagyon szeretik a makkot, MAKK MARCIT is ragasztottunk. Íme:  "Munka után édes a pihenés" -tartja a mondás - a végén mi is megpihentünk. Gedeon Ferke: Őszi vers

Hull a levél,

Szelíd napfény mosolyog,

Itt van az ősz:

Tudjátok-e, mit hozott?

Sárga körtét, piros almát,

Friss diót,

Csak úgy hinti, csak úgy szórja a sok jót.

Mit hozott még?

Hát a kedves szüretet,

Szőlőt, szilvát, meg

Sok hulló levelet.

Szelíd, szép ősz

Jó hogy jöttél,

Szeretünk. Megköszönjük

Amit hoztál, minekünk.

Kopasz fákon,

Ha elmúlik majd a tél -

Újra kihajt,

Újra zöldül a levél.