2013. február 5., kedd

Nevelési témák, módszerek


            
Nevelési témák, módszerek


    Úgy gondolom, hogy a mai gyerekek nevelését a szülők nevelésével kell kezdeni. Ezt nemcsak pedagógusként, hanem szülőként is vallom. "Holtig tanul az ember"-mondják, és ez így igaz. Bevallom magam is gyakran kerülök olyan helyzet elé, amit nehezen tudok megoldani és a legjobb megoldási lehetőségek után kutatok. Ilyenkor nagyon sok értékes információhoz jutok a gyerekek nevelését illetően.
   Az elkövetkezőkben szeretnék néhány nevelési témát boncolgatni (az én szemszögemből nézve), amit fontosnak tartok és remélem sikerül segítséget nyújtani néhány kérdésben szülőknek, pedagógusoknak és mindenkinek, akit érdekel.
     ( Pedagógusi pályám során sokat tanultam a gyerekek világáról, gondolkodásukról, nevelésükről, 
          nagyon sok hagyományos és modern módszert kipróbáltam, hogy " e világban otthonosan mozgó, eleven eszű és tevékeny" lurkókat neveljek diákjaimból az iskolában, most mégis azt mondom, a legtöbb gyakorlatban is alkalmazható nevelési módszert otthon fedeztem fel, a gyerekeim nevelése közben.)





Dorothy Law Holtz 

Egy élet a kezedben 

Ha a gyerekek kritizálva élnek, 
Megtanulják milyen megbélyegezettnek lenni. 
Ha a gyerekek ellenségeskedésbe élnek, 
Megtanulnak veszekedni. 
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek, 
Megtanulnak szégyenlősnek lenni. 
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek, 
Megtanulnak bűnösnek lenni. 

Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek, 
Megtanulnak türelmesek lenni. 
Ha a gyerekek bátorítva élnek, 
Megtanulnak bizalommal lenni. . 
Ha a gyerekek megdícsérve élnek, 
Megtanulják megbecsülve érezni magukat. 
Ha a gyerekek méltóságban élnek, 
Megtanulják az igazságot. 

Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat, 
Megtanulnak hinni. 
Ha a gyerekek hitelesen élnek, 
Megtanulják mit jelent szeretni. 
Ha a gyerekek elfogadva és bátorságban élnek, 
Megtanulják megkeresni a szeretetet a világban. 

Hogyan élnek a te gyerekeid?



Itt az ősz, itt az ovikezdés! 

                                                                                                                                                                        Nemsokára újra kitárja kapuit az óvoda.
Eljött az ősz, kezdődik a tanév, nemcsak az iskolapadok telnek meg újra, benépesedik az óvoda is, sok-sok kisgyerek számára megkezdődik egy újfajta élet. Amikor már nem csak az anya a társ napközben, nem az otthon a környezet. Meg kell ismerkedni egy új hellyel, sok új felnőttel, gyerekkel.
       A hosszú nyári szünet után élményekkel telve érkeznek meg a régi ovisok, várva a találkozást társaikkal és az óvó nénikkel. Teljesen más érzések kavarognak a leendő ovisok lelkében. Várják az óvodát, de igazából csak akkor szembesülnek azzal, hogy mit is jelent oviba járni, amikor anya reggel ott hagyja őket a csoportban.

      Az utóbbi időben a legtöbb helyen időt adnak a gyereknek is, szülőnek is a beszoktatásra. Az első napokban ott lehet egy szülő is a kicsivel. Ilyenkor a felnőtt nyomon követheti a gyereke érdeklődését. Megnézheti milyen játékokkal kezd játszani, mennyire keresi a többi gyerek társaságát. Ha van rá mód, beszélhet az óvónőkkel is, mik az elvárások, szokások az adott csoportban. Így a nevelő is egyre több információhoz jut, mind a gyereket, mind a családot illetően.
    
      Sokat segíthet az óvodába való beszoktatásban, ha  személyesen megismerkedünk az óvónővel még óvodakezdés előtt. Ezen a találkozáson mesélhetünk a gyermekünk személyiségéről, jelleméről. Jó, ha tudják például, hogy milyen módon lehet őt a legkönnyebben megnyugtatni, van-e valamilyen szokása, milyen természetű, kell-e a gondozása során valamire különösen figyelni (pl. van-e valamilyen táplálék- vagy gyógyszerallergiája, esetleg betegsége?).A beilleszkedés szempontjából kulcskérdés az, hogy a szülők mennyire tudnak együttműködni az óvónőkkel, és viszont. A pedagógusok által alkalmazott szakszerű és humánus elvek alkalmazása, valamint annak tisztelete és elismerése, hogy a gyermekekről a szülei tudják a legtöbbet, együttesen segítik a gyermek beszokását. Ha az óvónővel nyíltan, őszintén, konstruktívan tudunk beszélni, akkor van a legnagyobb esély arra, hogy az esetleges problémákat a leghamarabb és a legkisebb nehézségek árán sikerül majd rendezni.
       Az óvodaérettség egyik jele, ha azt tapasztaljuk, hogy a gyermekünk szívesen tölt el egy kis időt tőlünk távol. Ha örömmel megy el a nagyszülőkhöz, vagy szívesen játszik a szomszédban az ott lakó kisgyerekkel, akkor vélhetőleg könnyebb dolgunk lesz, mint ha azt éljük át, hogy a gyermekünk még szinte minden percet velünk akar tölteni. A gyerekek jelentős része csak 4-5 éves korában válik óvodaéretté, ez az a kor, amikor már igazán élvezik a közösségi játékokat, a 3 éves gyermekek inkább még egymás mellett játszanak.
       Könnyebb a beilleszkedése annak a gyermeknek, akit életkorának megfelelő önállóságra szoktattak a szülei, nem csináltak meg mindig mindent helyette. Kihasználták gyermekük kíváncsiságát, tettvágyát - öltözködés, étkezés és a mindennapi tevékenységek során. Ezzel kialakítottak egy otthoni szokásrendszert és képessé tették gyermeküket arra, hogy döntéseket hozzon és oldjon meg. Ezek  a gyermekek könnyebben elfogadják és alkalmazkodnak is az óvoda új szokásrendszeréhez.

       Még az ilyen gondos szülői nevelés sem garantálja, (de segítheti) hogy ellenállás nélkül kezdi gyermekünk az óvodát. Erre számítanunk kell. A nyár folyamán lazul a családok addigi megszokott napirendje. Augusztus utolsó heteiben érdemes visszatérni az év közben bevált napirendünkhöz, mert a rendszeresség, az állandóság biztonságérzetet ad az óvodáskorú gyermekek számára.
Az elválás nehéz dolog! Hogyan segíthetünk ezen? Otthon is sokszor beszéljünk arról, milyen lesz óvodásnak lenni:
  • kis asztalnál, több gyerekkel ebédelni,
  • kicsi WC-t használni,
  • együtt sétálni, játszani
  • ügyesen, önállóan öltözni, vetkőzni,
  • mesét hallgatni, bábozni,
  • tornázni,
  • rajzolni, festeni, barkácsolni.
               Elbeszéléseinkből érezze a gyermekünk örömünket, hogy óvodás lesz, hiszen már "olyan nagy és ügyes". 
Mindig mondjunk igazat!! - Meddig kell maradnia, mikor jövünk érte, ki viszi haza,  stb. Az első hetekben igyekezzünk korán menni érte. A megbeszélt időre mindig érjünk oda, mert ha elkésünk, azzal gyengítjük biztonságérzetét.
Ne riogassuk az óvodával!
            A búcsúzkodási időt szabjuk rövidre! A hosszú búcsúzkodás elbizonytalanítja a gyermeket. A búcsúzkodásnak van egy határa, amit a szülőnek meg kell éreznie, eddig és nem tovább! A gyerekek azonnal megérzik, ha meginog a szülő és a kérdések után jön a sírás, kapaszkodás stb. Ez elrontja a felnőtt napját is, mert aggódik, hogy vajon meddig sírt a gyermeke. A sírva elváló gyermekek többsége is rövid időn belül megnyugszik és bekapcsolódik a játékba.

  • Délután ígéretünknek megfelelően érkezzünk az óvodába. Ha tehetjük szervezhetünk egy kis programot is. Beszéljük meg, mi történt az óvodában. Tényleg figyeljünk oda a beszámolóra! Hazafelé menet megfigyelhetjük a környezet változásait, leveleket, terméseket gyűjthetünk. Ezeket másnap büszkén vihetik az óvodába. Ilyen apróságokkal észrevétlen fejleszthetjük gyermekeinket: beszédkészségüket, emlékezetüket, megfigyelőkészségüket, bővíthetjük ismereteiket.
  • Az esti házimunkába is bevonhatjuk a gyerekeket, segíthetnek teríteni, szalvétát hajtani stb. Ilyenkor folytatható a délutáni beszélgetés.
  • A napirend egyik fontos eleme az esti lefekvés. Sajnos sokszor tapasztalom, hogy a gyerekek későig tévéznek. Másnap fáradtak, nehéz őket felkelteni, nyűgösek és máris rosszul indul a nap. Soha ne TV, vagy videó mellett aludjon el a gyermek. Az esti lefekvés kitolásával is próbálkoznak a gyerekek. Csak határozottságot és következetességet tudok javasolni. Lehet, hogy napokig, esetleg hetekig fog tartani a "harc", de ki kell alakítani az esti lefekvés rendjét is. Legmegnyugtatóbb a gyermek számára elalvás előtt a szülők simogatása, meséje, egy jó éjt puszi.
             Az óvodakezdés megváltoztatja az egész család életét. Fontos elfogadnunk,  hogy gyermekünk életének egy új szakasza kezdődik, melyben minden támogatásunkra szüksége lesz.
       
          Nem egyformák a gyerekek, mindegyik másképp éli meg ezt a helyzetet. Van, aki élvezi az új helyet, új játékokat, új gyerekeket. Van, aki beül egy csendes sarokba és csak szemlélődik, vár. Előbb-utóbb minden gyerek rádöbben, hogy ez most már mindig így lesz, és ő ezt nem akarja. Kezdődnek a reggeli sírások, ami sok szülőt kétségbe ejt. Ilyenkor legfontosabb dolog a következetesség. Mondjuk el a gyereknek, hogy milyen büszkék vagyunk rá, hogy ő már ilyen nagyfiú/lány, hogy már óvodás. A szüleinek most dolgozni kell menni, ezért kell neki is olyan jó helyen lenni, ahol vigyáznak rá, figyelnek rá, ahol van még sok játszótárs, mennyi újat tanul majd ott. Minden reggel köszönjünk el tőle, beszéljük meg, meddig marad az oviban, mikor jövünk érte! Ezt konkrét eseményhez kössük, hiszen a kicsiknek nincs időérzékük. Mondjuk azt, hogy pl. ebéd után jövök érted, addig játszhatsz a csoportban,  udvaron, énekeltek, rajzoltok, (stb). Ha már elköszöntünk tőle, ne fussunk mindig vissza, hogy sír a gyerekem, mert ezzel csak a bizonytalanságot erősítjük benne. Bízzunk a pedagógusokban, és a saját csemeténkben! Hamarosan megnyugszik, legtöbbször csak az elválás nehéz, utána már felfedezi a játékokat, gyerekeket, esetleg odabújik az óvó nénihez, és gyorsan eltelik a napja. (Ha a szülő bizonytalan, megérzi a gyermek, és ő is azzá válik. Ezzel tovább nehezítjük a beszokást. Azt gondolja, ő most olyan helyen van, ahol őt veszély érheti, hiszen a szülei is félnek ettől.)
         A legtöbb esetben néhány hét elég a beilleszkedésre. Rájön, hogy nem hagyják ott, megbízhat  a szüleiben, jönnek érte minden nap. Megszokja az óvodai szabályokat, megismerkedik az új személyekkel. Hamarosan kialakul a kötődés is (legtöbb kisgyerek választ magának egy legfontosabb felnőttet), aztán már ő fog reklamálni, hogy miért van ma szombat-vasárnap, miért nincsen óvoda!
        Segítsük gyermekünket a kezdeti nehézségekben, bízzunk a választott pedagógusokban, meglátjuk hamarosan, jól érzi magát a gyermekünk a sok gyerek között! Rengeteg élmény vár rá az új környezetben, az új ismerősök között!
         Ha a gyermeket megértő és szerető gondoskodás veszi körül az oviban, és ez párosul a gondozók és a szülők közötti kölcsönös bizalommal, minden reményünk megvan arra, hogy gyermekünk vidáman és önfeledten fogja érezni magát az új közösségben.

Mire lesz szükség?
  • irattartó, ceruzatartó (grafitceruza, színes ceruza, olló, ragasztó, színes papír, rajz füzet, radír, hegyező)   
  • torna felszerelés 
  • törülköző
  • váltóruha, cipő 
  • székpárna
  • orvosi igazolás    
       Praktikus mindent jellel ellátni, hiszen olyan sok az egyforma holmi és nem minden gyermek ismeri fel a saját dolgait. 
         
                                                                                                    Hisztis gyerek


A legtöbb szülő rémálma a hisztis, neveletlen gyerek, aki a legképtelenebb helyzetekben is képes jelenetet rendezni. A nem kívánt viselkedés hátterében több ok is meghúzódhat: a gyermek természete és a szülői bánásmód egyformán befolyásolhatja ezeket a megnyilvánulásokat. A kérdés már csak az, hogy ez a viselkedés akaratlan vagy szándékos...
kisfiú gyerek negatív viselkedéseA legtöbb gyermek estében előfordul valamilyen kisebb-nagyobb viselkedési probléma, ami valljuk be a legtöbb esetben már csak azért is kellemetlenül érint, mivel mindenáron szeretnénk tökéletes szülők lenni.
helytelen viselkedésnek több oka is lehet, amint annak is több módja van, hogy gyermekünket visszatereljük a helyes útra. Az ilyen viselkedések közé tartoznak a következők:
• csúnya beszéd
    • agresszivitás vagy erőszak
    • hiszti
    • hazugság
    • a kért dolgok elvégzésének elutasítása, például a felöltözés, lefekvés vagy a házi feladatok elvégzése.
      Azok a szülők nevelési módszerei a leghatékonyabbak, akiknek jól meghatározott céljaik vannak és tudják, hová szeretnének eljutni. Lehet, hogy ezek sem tökéletesek, de ennek ellenére mégis talán a legjobbak. A szülők feladata, hogy gyermekeiket együttműködésre, önuralomra, felelősségteljes viselkedésre, önérvényesítésre, problémamegoldásra és jó kommunikációra neveljék. Mindehhez pozitív nevelési minta szükséges, amely egyszerre alkalmazza a szerető, következetes és határozott viselkedést a szülők részéről, miközben fontos, hogy se túl engedékenyek, se túl büntetőek ne legyenek.
      A felnőttekhez hasonlóan, a gyerekek is szeretik, ha meghallgatják és tisztelik őket, és ha érzik, hogy bíznak bennük. Gyermeked valószínűleg számos hibát fog elkövetni - csakúgy, mint ahogyan a szülei is tették... Ám ahogyan annak idején te is hozhattál különböző döntéseket az életben, úgy nekik is szükségük van saját döntéseikre, és ezzel együtt saját hibáikra is.
      szülők feladata szólni és tanácsot adni, ha a gyerek nem megfelelően viselkedik, vagy le akar térni a helyes útról. Vannak esetek, amikor nem a közvetlen büntetés a legmegfelelőbb módszer arra, hogy ráébresszük arra gyermekünket, hogy neki is vannak kötelezettségei és felelősséget kell vállaljon tetteiért.
      szülők gyakran olyanok, mit egy visszapillantó tükör. Ha állandó jelleggel csupán ráerőltetik gyermekeikre akaratukat, idővel azok hajlamosak lesznek magukba fordulni és visszahúzódni, majd végül, hogy ismét rátaláljanak önmagukra, könnyen leléphetnek a helyes útról. Viszont, ha a szülők támogatják gyermeküket és megbíznak benne, valószínűleg az elvárásoknak megfelelően fog cselekedni és viselkedni. Természetes, hogy a gyermek idővel szeretne előre lépni és önálló döntéseket hozni, és mellé hasznos tanácsokat és bölcsességgel teli szavakat kapni szüleitől.

      A szülői példamutatás az egyik legfontosabb gyermeknevelési eszköz. Senki sem születik tökéletes szülőnek, hibázni pedig természetes dolog. Mint mindenben, ebben is az egyensúlyra kell törekedni: gyermeked érezze, hogy szereted és megbízol benne, de legyen tudatában annak is, hogy felelősséget kell vállalnia saját tetteiért és vannak kötelességei, melyek elmulasztásáért büntetés jár.


      Gyakori hibák a gyereknevelésben

      Lássuk hát, melyek a leggyakrabban elkövetett nevelési hibák:


      1. hiba: Hazugságok

      Szükség esetén mondj gyermekednek féligazságot, de ne hazudj neki. Sok esetben az a legjobb választás, ha becsületes vagy vele, hiszen "hazugságaid" bármikor ellened fordulhatnak. A gyerekek érzik, ha megbízhatnak benned és ez a későbbiekben számtalan problémától kímél majd meg.


      2. hiba: Nem vagy következetes

      Olyan módszert szeretnél alkalmazni, melynek segítségével eléred, hogy gyermeked hallgasson rád? Fenyegetőzz, de ne cselekedj! Nem szórakoztató negatív karakternek lenni, de ha a gyerek helytelenül viselkedik, annak következmények is kell, hogy legyenek.

      Azzal sem gátolod meg a gyerek helytelen viselkedését, ha folyton a következőket ismételgeted: “Ha tovább szórod a homokot, elhozlak onnan.“ A gyermek ezt hallja: “Még csinálhatom néhányszor, ameddig anya megállít.“ Figyelmeztesd, és ha mégis folytatja, azonnal alkalmazd a következményeket: tartsatok szünetet játék közben, és ha ezt követően is folytatja, akkor távozzatok. Majd legközelebb kérdezd meg, emlékszik-e arra, hogy távoznotok kellett, amikor szórta a homokot. Mondd neki: "Remélem nem kell ma is hamarabb hazamennünk.“ - ezáltal ösztönözni fogod arra, hogy jól viselkedjen.


      3. hiba: Elveted el párod nevelési módszereit

      Ha te és férjed különböző büntetéseket és fegyelmezési módszereket szeretnétek alkalmazni, rendben van mindaddig, amíg ugyanazon cselekmények következményei. Ha gyermeked nem fogad szót, készíts egy listát szabályokkal, és beszéljétek meg azokat.


      4. hiba: Ritkán jutalmazod meg gyermekedet

      Ne tedd! Jutalmazd minél gyakrabban. Teheted ezt vásárlással, kedvenc tévéműsorral, stb. Szakértők szerint ez igen bevált módszer egy megfelelő viselkedés ösztönzésére.

      Ne azt mondd neki: “Ha ma jól viselkedsz a nagyinál, veszek neked egy játékot.“, mondd inkább: “Büszke vagyok rád, hogy ma nagyinál szépen ültél az asztalnál“. Ugyanakkor ne becsüld alá csalódását! Ha azt mondod: “Nagyon haragszom, mert eltörted az ajándékot, amit apukádtól kaptam“, a gyermek rosszul fogja érezni magát viselkedése miatt. Ezekben a pillanatokban rossz anyának érezheted magad, de tulajdonképpen segítesz neki, hogy fejlessze tudatosságát és gyermeked felelősséget vállaljon tetteiért.


      5. hiba: A felállított szabályok megszegése

      A kisgyerek nemcsak átveszi rossz viselkedésed, hanem figyelmeztet is ezzel kapcsolatban. Ő tudja, hogy a házban nem engedélyezett a játékok dobálása, ha férjed pedig egy napon a játékkutyát a másik szobába dobja, a gyermek azonnal sarokba állíthatja.

      Próbáljatok meg jobban odafigyelni saját szabályaitokra és ismerjétek el, hogy igaza van és a játékdobálással kapcsolatos szabályt igenis megtanulta.


      6. hiba: Az önuralom elvesztése

      Számtalan nehéz helyzet adódhat, igyekezz ne elveszíteni az önuralmad! A szüneteket nem csupán gyerekeknek találták ki, de szülőknek is. Szakíts időt, hogy elmehess valahova. Lélegezz mélyen, számolj el tízig, így sokkal hatékonyabb leszel gyermeked fegyelmezésében. Ha szükséges, menj át másik szobába mindaddig, amíg gyermeked biztonságban van. Ha nem hagyhatod egyedül, menjetek mindketten másik szobába. Néha csupán a helység változtatása is segíthet lenyugodni kicsit.

      Ha férjed vagy egy barát a közelben van, kérdd meg, hogy foglalkozzon kicsit a gyerekkel, mert neked szükséged van egy kis szünetre. Ne feledd, hogy a gyerekek nagy szakértők a gyengeségeid és hibáid felismerésében. Vannak esetek, amikor nem hagyhatod, hogy a dolgok kicsússzanak a kezeid közül. Ilyenkor figyelmeztesd őt és hozz azonnali döntéseket.


      7. hiba:
       Túl sokat vársz el

      A gyerekek általában néhány óra elteltével már nem emlékeznek arra, hogy mit csináltak helytelenül, következő nap pedig még annyira sem. Igyekezz minél hamarabb szembesíteni őt cselekményei következményeivel. Ha például megüti az egyik barátját egy játékkal, ne mondd le a következő napi szabadidős programot, hanem vedd el tőle a játékot.


      8. hiba: Sok beszédnek sok az alja...

      A gyerekek sokszor nem veszik figyelembe a hosszú magyarázatokat és utasításokat. Elég ha azt mondod: “Vacsora előtt nincs süti.“, nem szükséges elkezdened magyarázni, hogy az édesség elveszi az étvágyat. Minden esetben használj a korának megfelelő szavakat és kifejezéseket.


      Egyszerű nevelési módszerek - nagyszerű eredmények

      Figyelmeztetted, aztán engedtél neki, vagy kiabáltál a gyerekre, mert ő is kiabált rád - ismerős helyzetek? Az alábbiakban olyan nevelési módszerekről olvashatsz, amelyek segítségével a saját viselkedésedet is ellenőrzés alatt tarthatod.
       Tedd túl magad a negatív helyzeteken! Mindannyian hibázunk. Ne büntesd magad ezért! Olyankor elég, ha azt mondod a gyereknek: tudom, hogy azt tettem vagy mondtam, amit nem kellett volna. Próbáld meg a továbbiakban betartani a következő szabályokat.
       Vedd könnyedén! Ha azt érzed, fegyelmezési technikádat alaposan át kellene vizsgálni, válassz ki kettőt vagy hármat a legkomolyabb szabályok közül, és kezdd azokkal, hiszen nem ajánlott a gyermeket egyszerre 20 szabállyal terhelni. Ülj le vele beszélgetni és mondd el pontosan, hogy mit vársz el tőle. Dolgozzátok ki együtt a szabályokat, így szívesebben fogja betartani őket.
       Egyszerre csak egy problémára összpontosíts! Feltételezzük, hogy minden esetben veszekedés a vége, ha gyermekednek választania kell, mit szeretne reggelizni. Ha nem akarsz minden reggel szembesülni ezzel a helyzettel, kínálj neki csupán két opciót, mondjuk gabonapelyhet és tojást - ezáltal érezni fogja, hogy van egy bizonyos választási határ.
       Adj neki időt - és magadnak is! A gyerekek rossz szokásai sok szülő számára okoznak fejtörést. Időre van szüksége ahhoz, hogy leszokjon ezekről. Ha következetes vagy és többször elismétled a kérésedet felé, erőfeszítéseidnek eredménye is lesz.
                                                 

        Hogyan tanítsd meg gyermekedet az udvarias viselkedésre?


        Az udvariasság tanult viselkedési forma. A gyereknek szüksége van arra, hogy folyamatosan megerősítsd abban, hogy számodra milyen az elfogadható viselkedés, és mi nem az. Ebben az esetben talán a leghatásosabb nevelési forma a szülői példamutatás, hiszen a kisgyerekek ebben az életkorban így sajátítják el legegyszerűbben a társadalmi viselkedési szabályokat.

        kisfiú játszik az étellel az asztalnál
        gyerekek általában szeretik, ha barátokhoz és rokonokhoz kell menniük látogatóba. Az új helyen nagyon tudják élvezni a közös tevékenységeket, valamint az együtt töltött időt. Ha a gyerek megtanul illedelmesen viselkedni, máskor is szívesen hívják majd vendégségbe. Ehhez természetesen sok türelemre és következetességre lesz szükséged, melyhez elengedhetetlen a szülői példamutatás is.

        Mutass példát gyermekednek!

        Szülőként fontos, hogy te is mindig az alapvető etikett szabályait alkalmazd. Az olyan kifejezések, mint a "kérlek", "köszönöm" vagy "elnézést kérek" már akár 2-3 éves korban is megtaníthatóak. De a jó modorra való nevelés egy folyamat, melynek eredménye csakis akkor lesz pozitív, ha mindvégig következetes maradsz.
        Gondold végig, milyen ismeretekre van szüksége az ő korában, és egyszerre csak egy illemszabályt taníts meg neki. A gyermek fejlődését, valamint egyéni temperamentumát figyelembe véve, határozd meg, mikor és milyen módszerrel fogod neki megtanítani a ezeket a szabályokat és viselkedési formákat.

        Az óvodában

        Az óvodás gyerek nagyon fogékony. Használd ki lelkesedését és képességeit, hogy új dolgokra tanítsd már ilyen kicsi korban is, mint például az alapvető jó modorra. Koncentrálj az udvarias kifejezésekre, ezzel jó példát mutatva, hiszen ezt várod el utódodtól is. Minden esetben dicsérd meg gyermekedet, amikor köszön, amikor engedélyt kér valamire, illetve megköszön valamit. Sok kisgyerek már tudja udvariasan üdvözölni legújabb ismerőseit.
        Kb. 5-6 éves korára a gyermeknek tudnia kell:
        ● hogy kezet kell mosni evés előtt
        ● hogy az asztalnál csendben, és ülve kell maradjon
        • hogyan mondjon tollba és írjon alá egy köszönő levélkét
        • hogy udvariasan, akár kezet fogva üdvözölje a felnőtteket
        • hogy össze kell szednie a játékait, a ruháit és társasjátékait, ha befejezte a velük való foglalatosságot
        • hogyan kérdezze meg, hol a mellékhelység, hogy dolga végeztével húzza le a vizet, és mosson utána kezet.
        Ha ezeket a képességeket gyakran fogja gyakorolni, nagy a valószínűsége annak, hogy megfelelő időben emlékezik majd rájuk. Játszd el a gyermekeddel, hogyan viselkedik, amikor meglátogatja egy barátja.
        Cseréljétek meg a szerepeket egymás között úgy, hogy házigazda, majd vendég is. Ez sokat segít majd például azasztali illemszabályok elsajátításban.
        Az óvodások többsége nem fog semmiféle viselkedésbeli nehézségbe ütközni a látogatások során, mivel nagyon keveset maradnak felügyelet nélkül. Ha hibázik, javítsd ki halkan, és csak amikor kettesben vagytok.
        A gyermekek beszélhetnek és beszélnek is „csúnyán”. Ilyenkor próbálj nyugodtan reagálni, és tekintsd úgy a történtekre, mint egy remek tanulság.

        A gyermekek viselkedése I-III. osztályos korban

        Az iskoláskorú gyerekek pontosan meg tudják különböztetni a jót a rossztól, de még szükséges a magatartásukon javítaniuk, és ez meg is történik, amint érettebbek lesznek. Mivel a többségük ebben a korban imád barátokhoz és a rokonokhoz látogatóba menni, számos alkalmuk lesz arra, hogy gyakorlatba ültessék az adott helyzet által megkívánt megfelelő viselkedést, ugyanakkor mindez motiválja is őket, hogy még többet megtanuljanak.
        A gyerekek ebben a korban már szeretnek éjszakába nyúlóan is fennmaradni. Ha azonban csemetéd nagyon félénk, és nem szeret a hosszabb családi összejöveteleken végig részt venni, akkor türelmesen meg kell várnod, amíg felkészült lesz rá.
        Olvass sokat gyermekednek! Nagyon sok meséskönyv létezik, amelyek a jó modorról szólnak, és a szereplőknek jó tulajdonságaik vannak (jólneveltség, kedvesség vagy tisztelet). Ha együtt olvasod a gyermekkel, jobban fog benne tudatosodni ezek fontossága.
                                             





        Délutáni alvás - kell vagy nem?

        óvoda, beszoktatás, szülő, gyermek
        Óvodáskor elején a gyerekek még igénylik a délutáni alvást. Szinte mindenki. A kiscsoportosoknak nagy fizikai és szellemi megterhelést jelent az óvoda, ezért a délutáni pihenőnél szinte azonnal elalszanak.
        Erre szükségük is van, hiszen egész nap mozogtak, játszottak, figyeltek, koncentráltak, esetleg sírtak, aggódtak, ez kimeríti őket. Több szülő számolt már be arról, hogy 4-5 éves korban már nem tudja letenni délután a gyermekét, már nem igényli az alvást.
        A gyerekek alvásigénye különböző. Függ attól, hogy mennyire fáradt, milyen körülmények között pihenhet, mennyire megszokott a napirendje vagy mennyire van hozzászokva a délutáni pihenéshez.
        Óvodai tanévben a gyerekek korán kelnek, a napi teendők kifárasztják, így könnyebb elaludni délután. A hétvége ebből a szempontból más, előfordul, hogy az oviban jól alvó gyermeket a hétvégén a szülők sehogy sem tudják ágyba bújtatni délutánonként. Ez azért is lehet, mert hétvégén nem csörög az ébresztőóra, ki tudjuk pihenni magunkat, hétvégi tevékenységeink „lazábbak”, mint a hétköznapiak.
        Hétvégén próbáljuk meg tartani a hétközbeni napirendet, még ha egy picit bele is lustálkodunk a napba. Próbáljuk megtartani a délutáni pihenőt, és ha kell, délelőttönként vegyük igénybe a gyermek energiáját.
        Bizonyos korban (5-6-7 év) már a túlzsúfolt napok után sem igénylik a gyerekek a délutáni alvást (gyakran már az óvoda nagycsoportjában sem). Ilyenkor ezt ne erőltessük, váltsa fel az alvást a pihenés, mert erre még akkor is szüksége van, ha aludni már nem tud. A pihenés olyan csendes, pihentető tevékenység, amivel nem zavarják aludni szándékozó társaikat. Képeskönyvet nézegetnek, rajzolnak, színeznek.
        Ebben a korban otthon is felválthatja a délutáni alvást egy kis csendes pihenő. Teremtsünk erre alkalmas légkört. Csináljunk félhomályt, esetleg halk zenét. Odafeküdhetünk mi is mellé és pihenhetünk együtt. Zárjunk ki minden zavaró tényezőt (a televízió se szóljon).
        A délutáni alvás vagy pihenés igénye iskoláskorban szűnik meg (bár vannak, akik még ebben a korban is igénylik). Az alvást felváltja a tanulás, leckeírás, de azt gondolom, még kisiskolás korban is pihenhetünk délutánonként egy kicsit, persze ha ezt a gyermek igényli.




        Kit, mit minősítek? A gyereket vagy a viselkedését?


        Biztosan több helyen is olvastátok már, hogy ne a gyereket minősítsük, hanem a viselkedését. Tehát ahelyett, hogy "Rossz vagy!, Buta vagy!, Rendetlen vagy!..." mondjuk inkább: "Az rossz, ha megharapsz, mert fáj nekem., A cukorkákat szétdobálni butaság., Micsoda rendetlenség van ebben a szobában!...".
        Mondani persze könnyű, hogy ezt így kellene csinálni, de alkalmazni olykor elég nehéz. A megszokás nagy úr, és könnyedén kicsúszik a szánkon a  régi  mondás, de nem kell megijedni, fog az menni, csak gyakorolni kell! Az már félsiker, ha észrevesszük magunkat. Ha pedig belejön az ember, akkor rutinból jönnek majd a megfelelő szavak, kifejezések.

        Sokszor azt hisszük, hogy egy-egy viccesnek szánt megjegyzést félvállról vesznek a gyerekek. Pedig halálosan komyolan veszik, főleg, ha azok a szüleiktől érkeznek. A gyerek olyanná válik, amilyen tükröt tartunk eléje. Érdemes ezt komolyan venni.
        Ha már a tükörnél tartunk, az is igaz, hogy gyermekeink tükörként mutatják nekünk, milyenek is vagyunk, hogyan beszélünk, stb.
        Azt már csak nagyon csendben  mondom, hogy nem csak a gyerekeinkkel lehet így kommunikálni. Érdemes kerülni a többi ember negatív minősítését is (különösen a családtagokét), mert nagyon sokat változhat a kapcsolatunk.
        Nos, kalandra fel! S ne feledjétek: Gyakorlat teszi a mestert!




        3 rejtett lelki ok, ami miatt állandóan beteg a gyerek
        És nem is gondolnád

        Ha csemetéddel kéthetente az orvosi váróban köttök ki, könnyen lehet, hogy a betegség okát a lelkében találod.

        Ha gyermeked minden elővigyázatosságod ellenére rendszeresen megbetegszik, nagy a valószínűsége annak, hogy a probléma hátterében nem egyedül fizikai, hanem lelki elváltozások is állnak.
        A szervezet sejtjeinek működéséért felelős impulzusokat ugyanis a mindenkori lelkiállapot is nagymértékben befolyásolja, így a negatív pszichikai tényezők, mint a szorongás, a félelem, a düh, a frusztráció, a féltékenység és az alacsony önbecsülés egyaránt hozzájárul bizonyos betegségek kialakulásához.
        Mindemellett a betegség támpontot is nyújthat számodra, hiszen jellegéből következtetni tudsz a kiváltó okra.
        Nemcsak a lelki bajokat derítheted azonban ki a betegség alapján, de, ha felfedezed az összefüggéseket, azt is megtudhatod, hogy mi az, amin a kicsihez való hozzáállásodban változtatnod kell, hogy a két baj egyszerre szűnjön meg. Mindez nem jelenti azt, hogy ne kellene orvoshoz fordulnod, ha csemetéd megbetegszik. Természetesen a szakember segítsége elengedhetetlen - ám mindaddig, amíg nem nézel szembe a problémával, számíthatsz arra, hogy, ha a kezelés hatására el is múlnak a tünetek, előbb-utóbb ismét jelentkeznek majd.

        A feleslegesség érzése - légúti problémák

        A tapasztalatok szerint a kicsik gyakrabban lesznekbetegek, ha egy új élethelyzetbe kerülnek, még akkor is, ha látszólag elfogadták a megváltozott körülményeket. Tipikus példa erre az új családtag, vagyis a kistestvér, illetve a nevelőapa érkezése. Mindezt a kicsi úgy élheti meg, hogy rá már nincs akkora szükséged, mint korábban, netán csak ötödik kerékként van jelen a közösségben.
        Annál is inkább növekedhet benne a feleslegesség érzése, hiszen a gyarapodó család miatt valószínűleg az eddiginél kevesebb időd és energiád jut arra, hogy vele is foglalkozz. Így a gyerek a lelke mélyén legszívesebben megbüntetné azt, aki a számára kedvezőtlen állapotot előidézte, azaz az új családtagot. Mivel azonban erre nincs lehetősége, illetve a családban kialakult normák fegyelemre késztetik, agresszióját önmaga ellen fordítja, ami általában valamilyen légúti betegség - leggyakrabban torokgyulladás vagy asztma - formájában jelentkezik fizikai szinten.

        Így kezeld!

        Ha gyermeked visszatérő torokgyulladással küzd, vagy asztmája összefüggésbe hozható a kistestvér születésével, valószínűleg lelki okai lehetnek a kórnak. Mindenekelőtt biztosítsd a kicsit arról, hogy bármilyen változások zajlottak is le a családotokban, az iránta érzett szereteted szilárd, olyannyira, hogy azt senki, még ő maga sem ingathatja meg.
        Élj minden lehetőséggel, melynek révén ápolhatod kapcsolatotokat: ne becsülj le egy pár perces beszélgetést vagy egy rövid meseolvasást se, hiszen az ő szempontjából ez is minőségi idő, amit csak rá szánsz. Időnként azonban szervezz olyan programokat is, melyek kizárólag kettőtökről szólnak.

        Ha még nem tetted volna, alakíts ki gyermeked számára napirendet, a kiszámíthatóság révén ugyanis tovább növelheted biztonságérzetét. Ahogy pedig a kicsi életének részévé válik a szereteten és a rendszerességen alapuló stabilitás, fokozatosan ő is megtalálja a helyét a megváltozott körülmények között. Amikor pedig múlik a frusztráció, önmaga ellen forduló agresszivitása is alábbhagy, így a betegség is egyre ritkábban jelentkezik majd.

        Elfojtott belső konfliktus - fülfájás

        Azok a gyerekek, akiknek az önbizalma gyenge lábakon áll, jellemzően a kívülről kapott pozitív visszajelzésekből merítenek erőt. Ezért minden lehetséges módon igyekeznek megfelelni a körülöttük lévőknek, különösen szüleiknek, illetve a gondozó- vagy óvónőiknek. Miközben azonban környezetük véleményére és elvárásaira fókuszálnak, gyakran háttérbe szorítják saját vágyaikat.
        Mindezzel valahol mélyen ők maguk is tisztában vannak - ám igyekeznek elengedni a fülük mellett azt a bizonyos belső hangot. Attól tartanak ugyanis, hogy, ha beismerik gyengeségüket, azzal elveszítik a körülöttük lévők szeretetét. A meg nem élt belső konfliktus pedig jellemzően ismétlődő középfülgyulladáshoz, fülcsengéshez,fülfájáshoz vezethet.

        Így kezeld!

        Ha gyermeked a fülfájósok népes táborába tartozik, amellett, hogy rendszeresen ellátogattok a fül-orr-gégészhez, célszerű megvizsgálnod a hozzá való viszonyodat is. Elegendő mozgásteret biztosítasz számára ahhoz, hogy kibontakoztassa személyiségét, vagy nagyon is egyértelmű elvárásokat fogalmazol meg vele kapcsolatban, és aszerint bünteted, illetve jutalmazod, hogy azoknak eleget tett-e?

        Amennyiben esetetekben a második verzió áll fenn, nem árt átgondolnod nevelési elveidet. Az ésszerűség határain belül támogasd gyermekedet abban, hogy saját tapasztalatára támaszkodva megtalálja, felvállalja és megvalósítsa önmagát. Kérdezd meg, miként érez vagy vélekedik egy-egy helyzet kapcsán, kérd meg, hogy javasoljon megoldást, és ennek kivitelezésére is bátorítsd. Így a problémát okozóbelső konfliktus fokozatosan feloldódhat, és előbb-utóbb a betegségsorozatnak is vége szakad.

        Az önkifejezés hiánya - mandulagyulladás

        Gyakran előfordul a gyerekeknél, hogy néhányuk bármennyire is szeretné kifejezésre juttatni mindazt, ami benne zajlik, nem tudja megfogalmazni, ezért a szó átvitt értelmében lenyeli mondanivalóját. Ez azonban egy bizonyos ponton túl fizikai szinten is megnyilvánul, mégpedig mandulagyulladás formájában. Ez a probléma jelentkezhet akkor is, ha a gyerek ugyan képes lenne kommunikálni érzéseit, ám környezete értetlenségétől vagy közönyétől tartva mégsem teszi, és magában bosszús, amiért nem értik.

        Így kezeld!

        Amennyiben gyermeked gyakran küzd mandulagyulladással, lehet, hogy nem a gyógyszer a legjobb megoldás, hanem egy kis extra törődés. Az érzelemkifejezésrészben veleszületett képesség, részben viszont utánzással kell elsajátítania a gyerkőcnek. Nyilvánítsd ki csemetéd felé mindazt, amit érzel, szavakkal, cselekedetekkel és gesztusokkal egyaránt, és őt is bátorítsd ugyanerre.
        Tudatosítsd benne, hogy feltétel nélkül elfogadod őt úgy, ahogy van, így nem kell tartania reakcióidtól, ha kitárja előtted a lelkét.
        Ahogy a kicsi lépésről lépésre elsajátítja az önkifejezés módjait, illetve megszűnik az ezzel kapcsolatos félelme, lassacskán összhangba kerül önmagával, és a sorozatosan jelentkező betegségektől is búcsút vehettek.



        Beilleszkedési zavarok

        Előfordulhat, hogy porontyod, miután bölcsődébe vagy óvodába kezd járni, hirtelen fogékonnyá válik az arcüreggyulladásra, az influenzára vagy az egyéb légúti megbetegedésekre.
        Tény, hogy az új közegben a kicsi olyan, számára eddig ismeretlen kórokozókkal találkozhat, melyekkel nem minden esetben képes megbirkózni a szervezete. Ám az sem zárható ki, hogy csemetéd beilleszkedési zavarokkal küzd, és a betegség révén vonja ki magát abból a közösségből, melyben nem találja a helyét. Ráadásul, mivel otthon kell maradnod vele, azt a fajta gondoskodást is visszakapja, amiben a bölcsibe-oviba járás előtt volt része. Elképzelhető, hogy az állandó betegséggel azt próbálja tudtodra adni, hogy egyelőre nem képes megbirkózni hiányoddal és az új közösség kihívásaival.
        Ez esetben tehát arról lehet szó, hogy a kicsi immunrendszere megtanul betegséggel válaszolni a lelki problémákra. A beilleszkedési zavar gyanúját megerősíti, ha a sorozatos megbetegedést más nyugtalanító jelenségek is kísérik. Intő jel lehet tehát, ha a kicsi éjszaka is gyakran felriad, vagy étvágytalansággal küzd.

        Családon belüli feszültség

        Ha porontyodon olyan tüneteket veszel észre, melyek semmilyen szervi okra nem vezethetők vissza, és ahogy jöttek, ugyanúgy el is múlnak, lehet, hogy a családon belüli feszültség áll a probléma hátterében. A szülők vagy más családtagok közötti rossz viszony ugyanis óhatatlanul megingatja a gyerek biztonságérzetét. Ilyenkor megeshet, hogy csemetéd a látszólag megmagyarázhatatlan tünet révén igyekszik egy kis extra törődést kisajtolni belőled, illetve a papájából.
        Elképzelhető az is, hogy a család egységét próbálja megóvni, hiszen amint rosszul lesz, a felnőttek figyelme nem egymásra, hanem rá irányul. Ezzel pedig sikerül megelőznie, de legalábbis elodáznia a nyílt konfliktust. Ha tehát a kicsi úgy érzi, hogy amíg ő rosszul van, addig a családi béke is biztosított, tünetei könnyen állandósulhatnak. Hasonló helyzetben igen változatos betegségek léphetnek fel: afej- és a gyomorfájás éppúgy jellemző a feszült környezetben élő gyerekekre, mint az asztmaszerű köhögés vagy fulladás.

        Tartós stresszes állapot

        A béltraktus különösen érzékenyen reagál a pszichés tényezőkre, aminek egyebek között hasmenés és székrekedés lehet a következménye. Ha porontyod emésztési zavarai rendre visszatérnek, előfordulhat, hogy életében valamilyen tartósan stresszes állapot áll fenn.

        Tudat alatti tiltakozás - hasmenés

        A hasmenés tipikus tünete a tudat alatti elutasításnak. Hasonló helyzetben a kicsi nemcsak nem tud, de a szíve mélyén nem is akar megbirkózni egy új élethelyzettel, mivel az számára valamilyen formában veszteséget jelent. Ilyen lehet például a kistestvér születése, a szülők válása vagy a költözés. Súlyosabb esetben a gyerkőcfrusztrációt vagy dühöt érez, amit nem tud feldolgozni, így a szervezet súlyos tünetekkel reagál a halmozódó feszültségre.

        Túlzott elvárások - székrekedés

        A székrekedés egyszerre utalhat tehetetlenségre, valamint arra, hogy a gyerek szeretné kontrollálni élete eseményeit, de nem tudja. Akkor jelentkezik, amikor a kicsi azzal szembesül, hogy környezete elvárásai szöges ellentétben állnak mindazzal, amit az ösztönei diktálnak. Mivel korából és helyzetéből adódóan nem áll módjában tenni ez ellen, igyekszik legalább a saját emésztését az uralma alá vonni.

        Mi a teendő?

        Semmiképp sem hatékony, ráadásul nem is veszélytelen az a megközelítés, ami minden betegség mögött a lelki komponenseket keresi. Elengedhetetlen a pontos diagnózis felállítása, és gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. Ám mindezekkel párhuzamosan fontos, hogy segíts a gyereknek abban is, hogy feldolgozza azokat a pszichés tényezőket, melyek testi-lelki egyensúlyának megbomlásához vezettek.
        Igyekezz minél többet megtudni gyermeked napi gondjairól. Ne feledd, hogy korából adódóan nem mindig képes szavakba önteni érzelmeit, ezért - bár természetesen nagy szükség van rá - csak beszélgetés útján nem feltétlenül derül fény a probléma okára. A kicsik sokszor inkább rajzaikban, szerepjátékaikban mondják el, hogy mi bántja őket.

        Ha megfigyeled ezeket, fokozatosan kirajzolódik az adott tünet vagy betegség lelki oka, ami gyakran magában hordozza a megoldást is. Lehetséges, hogy a zavaró tényező beszélgetéssel vagy valamilyen játékos formában is feloldható. Ha azonban nem boldogulsz egyedül, vedd igénybe gyermekorvos vagy gyermekpszichológus segítségét.

        Nincsenek megjegyzések:

        Megjegyzés küldése

        Megjegyzés küldése