ŐSZ
VERSEK, MESÉK, DALOK
JÁTÉKOK
Gedeon
Ferke: Őszi vers
Hull
a levél,
Szelíd napfény mosolyog,
Itt van az
ősz:
Tudjátok-e, mit hozott?
Sárga
körtét, piros almát,
Friss diót,
Csak úgy hinti, csak úgy
szórja a sok jót.
Mit
hozott még?
Hát a kedves szüretet,
Szőlőt, szilvát,
meg
Sok hulló levelet.
Szelíd,
szép ősz
Jó hogy jöttél,
Szeretünk. Megköszönjük
Amit
hoztál, minekünk.
Kopasz
fákon,
Ha elmúlik majd a tél -
Újra kihajt,
Újra zöldül
a levél.
Tordon
Ákos: Kis őszi vers
Csiga–biga,
kisbogár,
Jön az ősz, megy a nyár.
Hűvös eső
permetez,
Házatokon nincs eresz!
Csiga–biga,
kisbogár,
Fagyos lett már a határ.
Fütyül a szél, hull a
hó,
Házatokon nincs ajtó!
A
kis csiga nem beszél,
Bogárka sem döngicsél,
Búvik földbe,
fa odvába,
Levéldunnát vesz magára.
Szervusz
világ!-
Azt se mondja,
Úgy elalszik,
Mint a bunda.
Lyukas
dió
Lyukas
dió, mogyoró,
a kis egér rágcsáló,
Nem menekülsz,
cincogó,
Bajszos cica a fogó!
Beérett
már a kökény
Beérett
már a kökény,
szedjük tele a kötényt,
a héja már
fekete,
mókus is gyűjt télire.
Pap
Márta: Ősz-apóka
Ősz-apóka
köpönyege,
hej,de tarka-barka.
Úgy látszik,hogy
sárga,
piros falevélből varrta.
Tarka-barka
köpenyének
sok a zsebe, ránca,
hull a dió, hull az alma,
ha
köpenyét rázza.
Szereti
is ősz-apókát
a sok apró gyerek,
Gyümölcsöt ad
a
lehullott falevelek helyett.
Fésűs
Éva: Őszi kirándulás
Nagyapó
és Zsuzsika
szőlőskertbe mentek,
kis kosárba, mázas
tálba
szóló szőlőt szedtek.
Édesebb
volt ,mint a méz
nyári naptól érett,
aranyhangon
muzsikáltak
fölötte a méhek.
Akadt
hozzá mese kék
magvaváló szilva,
darázscsípte kövér
körte,
az ág alig bírta.
Előkerült
nagyanyó
otthoni kalácsa,
szalvétáját kicsipkézte
a
körtefa árnya.
RAGGAMBY ANDRÁS: TAVASZTÓL
TAVASZIG
/őszi részlet/
Elmúlt a nyár,itt az ősz,
Kampósbottal jár a csősz.
A présházban must csorog,
Forrnak már az új borok.
A kék szilva
Rád nevet,
Alma, körte
Integet.
Hamvas szőlő
Jaj, de jó,
Hozzá kenyér,
friss dió.
Ott hántják a tengerit,
Krumplit szednek
Nézd, emitt.
S ez a lárma
Micsoda?
Kirándult az
Óvoda.
Sárgulnak a levelek,
lassan mind-mind lepereg.
Elnémul a sok madár,
fecske, gólya
Messze jár .
Molnár Zsuzsa: Álmos
medve
Álmos medve dirmeg-dörmög,
bóbiskol az apró hörcsög.
Kócos macska ágyát bontja,
sündisznó a lámpát oltja.
Fűszál szundít langyos
szélben,
hosszú pillád hunyd le
szépen.
Égen-földön csendes
minden,
csillag fénye álmot hintsen
.
Veres Csilla: Őszi susogó
Érett szilva mind lepotyog,
kondérokban lekvár rotyog,
Gyengül a nap sárga fénye,
elszárad a levél széle.
Kiégett sok rigó-torok,
csordulnak az őszi borok,
lehullik a mogyoró,
szól az őszi susogó.
Kányádi Sándor: Eljött a szüret (részlet)
Eljött a szüret.
Itt van.
Jó pohár mustot
ittam.
Lepényt is ettem,
édest,
igazi túrós
bélest…
Sarkadi Sándor: Édes ősz
Édes ősz jött,
Hull a körte,
hamvas szilva
hull a földre.
Itt az alma,
Kasba rakd.
Ott a szőlő,
Hamm, bekapd!
Bokor alatt dió búvik
- ott ne hagyd!
Takács Gyula: Szüreti vers
Szüretelnek, énekelnek,
láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
musttal teli kiskancsó,
Sose láttam szebbet.
Az öregnek aszú bor jár,
gyerekeknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró,
Szüretelni, jaj de jó!
Igyunk erre egyet!
Piros alma, de kerek,
kóstoljuk meg, gyerekek!
Ugye édes, ugye jó?
Nekünk hozta Ősz-anyó.
Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.
Kipattant a búza szeme
vajon a babám szeret-e?
Ha nem szeret megbánja,
leszek a más babája.
Szüreti körjátékok
Lipem, lopom a szőlőt
A játék leírása:
A gyereksereg körbeáll, ők a szőlőtőkék, őróluk lopkodják a szőlőfürtöket a kiválasztott szőlőtolvajok. Valaki középen leguggol, ő a csősz: fejébe kalapot teszünk, kezébe furkósbotot adunk, lehajtja fejét, elalszik, horkol – a többiek körülötte lopakodnak, lopkodnak és "lopják a szőlőt", egy irányba lépkedve egymás után. A körben állók a másik irányba haladva lépkednek ütemesen. Közben ezt énekelik:
Lipem, lopom a szőlőt,
Elaludt az öreg csősz,
Furkósbot a kezében,
Vaskalap a fejében.
Egyszer csak a "szőlőt lopkodók" elkiáltják magukat: "Tele a kis kosár!". Ekkor a csősz felpattan és megpróbálja elkapni a "lopkodókat". Akit elkap, az leguggol és aki utoljára marad, az lesz az új csősz.
A kállói szőlőbe
A kállói szőlőbe’,
Két szál vesszőbe’,
Szíjja-fújja, fújdogálja,
Harmadnapos hajdogálja,
Sűrű, sűrű, raff, raff, raff.
A játék leírása:
Lányok, fiúk vegyesen körbeállnak egymás kezét fogva. Oldallépéssel haladnak ütemre vagy simán körbejárnak. A „sűrű”-re előreszökellnek a kör közepe felé, karjukat vízszintesen előre tartják. A másodszori „sűrű”-nél hátrafelé lépkednek vissza a helyükre. A „raff-raff-raff”-ra mindkétszer, amikor a kör összeszűkül és amikor kitágul: hármat dobbantanak – így zavarjuk el dobbantással s hangos raffogással a szőlődézsmáló vaddisznókat.
a. Játék: A gyerekek körbeállnak, a vers ritmusára körbeadnak
egy kosarat, akinél a mondóka véget ér, az kiáll a körből.
Itt
egy kosár, mi van benne,
Aranyalma,
aranykörte,
Add
tovább, add tovább,
Te
meg fizesd az árát.
b. Játék: A gyerekek körbeülnek, egynek nincs helye, ő a körben
áll. A gyerekeket elnevezzük sorban: alma, körte, szilva,
gyümölcsös kosár. A játék vezetője kiált, pl. „alma!”,
akkor az almák gyorsan helyet cserélnek, aki eddig állt, az is
helyet kereshet magának, akinek nem jut hely, marad állva.
c. Találós kérdés: Gyümölcs vagyok, édes vagyok,
Ha
megértem, piros vagyok,
Télen
elrejt jól a kamra,
Mi is
vagyok, ha nem alma.
d. Mondóka: Szeptember jó ember,
Október
nagy ember,
November
őszember.
e. Dalos játék:
Játsszuk
el a "Dombon törik a diót!” című játékot!
Körben
állunk, és haladunk egy irányban, a második sor végén a
menetirány megfordul, a negyedik sor végén mindenki leguggol. Aki
állva marad, kiesik.
Dombon
törik a diót, a diót,
Rajta
vissza mogyorót, mogyorót,
Tessék,
kérem megbecsülni
És
a földre lecsücsülni csüccs!
Hozzátehetjük:
Ülve
maradunk,
Nem
is kacagunk,
Aki
kacag, ülve marad,
Mind
felállhatunk!
f. Mondóka:
Piros
alma csüng a fán,
Szakíts
le, te barna lány!
Leszakítom,
megeszem,
Mert
az almát szeretem.
g. Mondóka:
Októberi
ágon alma, körte,
Verik
már a diót, hull a földre,
Diófa
levelét a szél elsöpörte,
Kosárban
az alma, kosárban a körte
Óvodazenekar
Elzenélünk – egyenletesen negyedeket ütve – ütőhangszerekkel, ütőfákkal néhány őszi hangulatú dalverset – mindenki kap hangszert, a dalok között cserélgethetünk másféle hangszert. Akinek nem jut, az tapsol, és lehetőleg mindenki énekel velünk.
Néptánc az óvodában – páros csárdás
A játék utolsó része a néptánc, amikor csárdásoznak a legények a leányokkal. Mindenki párban táncol, a legkisebbek is ügyesen táncolnak és élvezik. Csárdásozunk: egy leány, egy legény – párt találunk mindenkinek, majd egy-egy dalra egy-egy táncot járunk. Van forgatós tánc is, a lányok kedvence, és van legényes tánc, csapásos, persze a lányok is táncolják. Megtanuljuk közben azt is, hogy kéri föl a legény a leányt táncra (A fiú hozzálép, rámosolyog, nyújtja kezét, s kérdi: szabad egy táncra? A leány is nyújtja kezét, kicsit leguggol s mondja: szabad! Ekkor a legény megforgatja egyszer a leányt, s kezdődhet a tánc. A legvégén pedig úgy köszöni meg a legény a táncot, hogy erős karjaival fölemeli magasra a leányt derekánál fogva, majd megpuszilják egymást – ez a csúcspontja a játéknak, ilyenkor ragyognak sokan, főleg a lányok az örömtől, és nevetnek, kacagnak.
A leginkább bevált énekelhető táncdalaink – minden dalra mást táncolunk: Hopp, Juliska; Hej, Dunáról fúj a szél; Hull a szilva a fáról; Szélről legeljetek; Még azt mondják, nem illik (ez a legényes tánc); Kis kece lányom (ez a lányforgatós tánc); Szervusz, kedves barátom; Megismerni a kanászt; Elvesztettem zsebkendőmet; Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt; Badacsonyi szőlőhegyen; Érik a szőlő.
