Őszi gyűjtemény

                     

                                                       ŐSZ  

       VERSEK, MESÉK, DALOK

                        JÁTÉKOK

Gedeon Ferke: Őszi vers

Hull a levél,
Szelíd napfény mosolyog,
Itt van az ősz:
Tudjátok-e, mit hozott?

Sárga körtét, piros almát,
Friss diót,
Csak úgy hinti, csak úgy szórja a sok jót.

Mit hozott még?
Hát a kedves szüretet,
Szőlőt, szilvát, meg
Sok hulló levelet.

Szelíd, szép ősz
Jó hogy jöttél,
Szeretünk. Megköszönjük
Amit hoztál, minekünk.

Kopasz fákon,
Ha elmúlik majd a tél -
Újra kihajt,
Újra zöldül a levél.

---

Tordon Ákos: Kis őszi vers

Csiga–biga, kisbogár,
Jön az ősz, megy a nyár.
Hűvös eső permetez,
Házatokon nincs eresz!

Csiga–biga, kisbogár,
Fagyos lett már a határ.
Fütyül a szél, hull a hó,
Házatokon nincs ajtó!

A kis csiga nem beszél,
Bogárka sem döngicsél,
Búvik földbe, fa odvába,
Levéldunnát vesz magára.

Szervusz világ!-
Azt se mondja,
Úgy elalszik,
Mint a bunda.

Lyukas dió

Lyukas dió, mogyoró,
a kis egér rágcsáló,
Nem menekülsz, cincogó,
Bajszos cica a fogó!

Beérett már a kökény

Beérett már a kökény,

szedjük tele a kötényt,

a héja már fekete,

mókus is gyűjt télire.

Pap Márta: Ősz-apóka

Ősz-apóka köpönyege,

hej,de tarka-barka.

Úgy látszik,hogy sárga,

piros falevélből varrta.

Tarka-barka köpenyének

sok a zsebe, ránca,

hull a dió, hull az alma,

ha köpenyét rázza.

Szereti is ősz-apókát

a sok apró gyerek,

Gyümölcsöt ad a

lehullott falevelek helyett.

Fésűs Éva: Őszi kirándulás

Nagyapó és Zsuzsika

szőlőskertbe mentek,

kis kosárba, mázas tálba

szóló szőlőt szedtek.

Édesebb volt ,mint a méz

nyári naptól érett,

aranyhangon muzsikáltak

fölötte a méhek.

Akadt hozzá mese kék

magvaváló szilva,

darázscsípte kövér körte,

az ág alig bírta.

Előkerült nagyanyó

otthoni kalácsa,

szalvétáját kicsipkézte

a körtefa árnya.

RAGGAMBY ANDRÁS: TAVASZTÓL TAVASZIG
/őszi részlet/



Elmúlt a nyár,itt az ősz,
Kampósbottal jár a csősz.
A présházban must csorog,
Forrnak már az új borok. 
A kék szilva
Rád nevet,
Alma, körte
Integet.
Hamvas szőlő
Jaj, de jó,
Hozzá kenyér,
friss dió.
Ott hántják a tengerit,
Krumplit szednek
Nézd, emitt.
S ez a lárma
Micsoda?
Kirándult az
Óvoda. 
Sárgulnak a levelek,
lassan mind-mind lepereg.
Elnémul a sok madár,
fecske, gólya
Messze jár .



Molnár Zsuzsa: Álmos medve
Álmos medve dirmeg-dörmög,
bóbiskol az apró hörcsög.
Kócos macska ágyát bontja,
sündisznó a lámpát oltja.
Fűszál szundít langyos szélben,
hosszú pillád hunyd le szépen.
Égen-földön csendes minden,

csillag fénye álmot hintsen .





Veres Csilla: Őszi susogó

Érett szilva mind lepotyog,
kondérokban lekvár rotyog,
Gyengül a nap sárga fénye,
elszárad a levél széle.

Kiégett sok rigó-torok,
csordulnak az őszi borok,
lehullik a mogyoró,
szól az őszi susogó.

Kányádi Sándor: Eljött a szüret (részlet) 

Eljött a szüret.

Itt van.

Jó pohár mustot

ittam.

Lepényt is ettem,

édest,

igazi túrós

bélest…

Sarkadi Sándor: Édes ősz

Édes ősz jött,

Hull a körte,

hamvas szilva

hull a földre.

Itt az alma,

Kasba rakd.

Ott a szőlő,

Hamm, bekapd!

Bokor alatt dió búvik

- ott ne hagyd!

Takács Gyula: Szüreti vers

Szüretelnek, énekelnek,

láttál-e már ennél szebbet?

Dió, rigó, mogyoró,

musttal teli kiskancsó,

Sose láttam szebbet.

Az öregnek aszú bor jár,

gyerekeknek must csordogál.

Dió, rigó, mogyoró,

Szüretelni, jaj de jó!

Igyunk erre egyet!

Piros alma, de kerek,

kóstoljuk meg, gyerekek!

Ugye édes, ugye jó?

Nekünk hozta Ősz-anyó.

Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.
Kipattant a búza szeme
vajon a babám szeret-e?
Ha nem szeret megbánja,
leszek a más babája.

Szüreti körjátékok

Lipem, lopom a szőlőt

A játék leírása:
A gyereksereg  körbeáll, ők a szőlőtőkék, őróluk lopkodják a szőlőfürtöket a kiválasztott szőlőtolvajok. Valaki középen leguggol, ő a csősz: fejébe kalapot teszünk, kezébe furkósbotot adunk, lehajtja fejét, elalszik, horkol – a többiek körülötte lopakodnak, lopkodnak és "lopják a szőlőt", egy irányba lépkedve egymás után. A körben állók a másik irányba haladva lépkednek ütemesen. Közben ezt énekelik:

Lipem, lopom a szőlőt,
Elaludt az öreg csősz,
Furkósbot a kezében,
Vaskalap a fejében.

Egyszer csak a "szőlőt lopkodók" elkiáltják magukat: "Tele a kis kosár!". Ekkor a csősz felpattan és megpróbálja elkapni a "lopkodókat". Akit elkap, az leguggol és aki utoljára marad, az lesz az új csősz.

A kállói szőlőbe

A kállói szőlőbe’,
Két szál vesszőbe’,
Szíjja-fújja, fújdogálja,
Harmadnapos hajdogálja,
Sűrű, sűrű, raff, raff, raff.

A játék leírása:
Lányok, fiúk vegyesen körbeállnak egymás kezét fogva. Oldallépéssel haladnak ütemre vagy simán körbejárnak. A „sűrű”-re előreszökellnek a kör közepe felé, karjukat vízszintesen előre tartják. A másodszori „sűrű”-nél hátrafelé lépkednek vissza a helyükre. A „raff-raff-raff”-ra mindkétszer, amikor a kör összeszűkül és amikor kitágul: hármat dobbantanak – így zavarjuk el dobbantással s hangos raffogással a szőlődézsmáló vaddisznókat.

a. Játék: A gyerekek körbeállnak, a vers ritmusára körbeadnak egy kosarat, akinél a mondóka véget ér, az kiáll a körből.

Itt egy kosár, mi van benne,

Aranyalma, aranykörte,

Add tovább, add tovább,

Te meg fizesd az árát.

b.  Játék: A gyerekek körbeülnek, egynek nincs helye, ő a körben áll. A gyerekeket elnevezzük sorban: alma, körte, szilva, gyümölcsös kosár. A játék vezetője kiált, pl. „alma!”, akkor az almák gyorsan helyet cserélnek, aki eddig állt, az is helyet kereshet magának, akinek nem jut hely, marad állva.

c. Találós kérdés: Gyümölcs vagyok, édes vagyok,

Ha megértem, piros vagyok,

Télen elrejt jól a kamra,

Mi is vagyok, ha nem alma.

d. Mondóka:                              Szeptember jó ember,

Október nagy ember,

November őszember.

e. Dalos játék:

Játsszuk el a "Dombon törik a diót!” című játékot!

Körben állunk, és haladunk egy irányban, a második sor végén a menetirány megfordul, a negyedik sor végén mindenki leguggol. Aki állva marad, kiesik.

Dombon törik a diót, a diót,

Rajta vissza mogyorót, mogyorót,

Tessék, kérem megbecsülni

És a földre lecsücsülni csüccs!

Hozzátehetjük:

Ülve maradunk,

Nem is kacagunk,

Aki kacag, ülve marad,

Mind felállhatunk!

f. Mondóka:

Piros alma csüng a fán,

Szakíts le, te barna lány!

Leszakítom, megeszem,

Mert az almát szeretem.

g. Mondóka:

Októberi ágon alma, körte,

Verik már a diót, hull a földre,

Diófa levelét a szél elsöpörte,

Kosárban az alma, kosárban a körte

Óvodazenekar

Elzenélünk – egyenletesen negyedeket ütve – ütőhangszerekkel, ütőfákkal néhány őszi hangulatú dalverset – mindenki kap hangszert, a dalok között cserélgethetünk másféle hangszert. Akinek nem jut, az tapsol, és lehetőleg mindenki énekel velünk.

Néptánc az óvodában – páros csárdás 

    A játék utolsó része a néptánc, amikor csárdásoznak a legények a leányokkal. Mindenki párban táncol, a legkisebbek is ügyesen táncolnak és élvezik. Csárdásozunk: egy leány, egy legény – párt találunk mindenkinek, majd egy-egy dalra egy-egy táncot járunk. Van forgatós tánc is, a lányok kedvence, és van legényes tánc, csapásos, persze a lányok is táncolják. Megtanuljuk közben azt is, hogy kéri föl a legény a leányt táncra (A fiú hozzálép, rámosolyog, nyújtja kezét, s kérdi: szabad egy táncra? A leány is nyújtja kezét, kicsit leguggol s mondja: szabad! Ekkor a legény megforgatja egyszer a leányt, s kezdődhet a tánc. A legvégén pedig úgy köszöni meg a legény a táncot, hogy erős karjaival fölemeli magasra a leányt derekánál fogva, majd megpuszilják egymást – ez a csúcspontja a játéknak, ilyenkor ragyognak sokan, főleg a lányok az örömtől, és nevetnek, kacagnak.
A leginkább bevált énekelhető táncdalaink – minden dalra mást táncolunk: Hopp, Juliska; Hej, Dunáról fúj a szél; Hull a szilva a fáról;  Szélről legeljetek; Még azt mondják, nem illik (ez a legényes tánc); Kis kece lányom (ez a lányforgatós tánc); Szervusz, kedves barátom; Megismerni a kanászt; Elvesztettem zsebkendőmet; Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt; Badacsonyi szőlőhegyen; Érik a szőlő.